Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)
2. A VÍZFOLYÁSOK
Évi átlagban természetesen az arányok másként alakulnak, hiszen a lebegő hordalék mozgása folytonos, a görgetetté pedig szakaszos. A Tisza alsó szakaszán a fenéken mozgó anyag átlagos mennyisége kb. 1/800-ad része a lebegő iszapnak, a Maroson Deszknél 1/300, a Dunán Rajkánál 1/400. A viszonylag nagy esésű Felső- Rábán, a Sebes-Körösön és a Felső-Tiszán az iszap mennyiégének még mindig csak kb. 1/100-a görgetett hordalék. Csupán a Felső-Duna kivételével. A szabályozással összeszorított sebes vizű mederben rendkívül nehéz ugyan a hordalékmérés, és ezért az eredmények nem nagyon megbízhatók, de annyi mégis megállapítható belőlük, hogy Dunaremeténél a fenéken görgetett hordalék hányada az egész hordalékhozamnak mintegy 10%-ára tehető. A szapi eséstörés alatt az arány rohamosan csökken. Ez részint az anyag felaprózódásával függ össze (miként ez jól látszik a lebegő anyag mennyiségének növekedéséből), részint pedig a mederfenék gyors (az évi 1 cm-t meghaladó) feltöltődésében leli magyarázatát. A VIII. táblázatban az egyes vízgyűjtőkről a vizsgált szelvényig lejutó fajlagos hordalékmennyiséget is megadtuk és azt, hogy ez a mennyiség a vízgyűjtőterület felszínének milyen mértékű kopásával egyenértékű. A számértékek azonban még viszonylagos következtetésekre sem alkalmasak, hiszen a víz, a vízgyűjtő minden pontján eltérő ütemben rombol és épít, és a mederben sem folyamatos a hordalékmozgás, ezért a sokrétű, változatos folyamatról a területi átlagértékek semmit sem árulnak el. Végül az oldott anyagok mennyiségéről kell röviden szólnunk. Erről tudunk a legkevesebbet. A legtöbb mérés a víz különböző célokra (öntözés stb.) való alkalmasságának meghatározását szolgálja, tehát minőségi jellegű. Csupán Miháltz István dolgozta fel 1935—36. évi szegedi mérési adatait úgy, hogy mennyiségi megállapításokat tehessen. A Tisza szegedi szelvényében oldatban áthaladó sók mennyiségét középértékben köbméterenként 169 gr-nak találta, ami évi összegben 5330 ezer tonnának felel meg! Tartós kisvíz idején a sók mennyisége több mint kétszerese a lebegő anyagnak, árvíz idején viszont a sók felhígulnak, az iszap pedig erősen megszaporodik. A vizsgált 13 hónapos időszak átlagában az oldott sók mennyisége a szállított iszapénak kereken 2/s-a volt. 2.4.3. Az emberi tevékenység hatása a hordalékviszonyokra Az erdők letárolása, a lejtős területek túllegeltetése és a talajművelés mind nagyobb arányú kiterjesztése, a civilizáció terjedésének káros kísérő jelenségei. Ennek következtében pusztul a felszín és — természetesen — nagymértékben fokozódik a hordalékképződés. A talajerózió kérdésével itt nem foglalkozunk. Ezen a helyen csak a folyószabályozás és a vízimunkálatok hatását tárgyaljuk. Nagyobb arányú vízmozgáskötő munkálatokra főként csak községi belsőségek veszélyeztetése esetén került sor. Jelentőségük ezért helyi jellegű, és gyakorlatilag nem befolyásolják folyóink hordalékviszonyait. Bevezetőben már említettük az Alföld folyóin végrehajtott szabályozási munkáknak a hordalékviszonyokra gyakorolt hatását. A Lohtin óta (1897) bevezetett mederállandósági tényező, a hordalékszemek közepes átmérője és a vízszínesés alapján számszerű jellemzést 88
