Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés Az egyes tényezők közül az egyidejűleg jelentkezőket kell figyelembe venni Leggyakrabban azonban csak a csapadékból származó felszíni vizet vesszük számításba. Általában elmondható, hogy a vízelvezető rendszerek mértékadó fajlagos vízhozamának meghatározására egyértelmű módszer nem alakult ki, illetve nincs. Ezért többféle módszert alkalmazunk, s a kapott eredmények összevetésével és mérlegeléssel választjuk ki a mértékadó értéket. A feladat jellegéből következik, hogy tökéletes pontosságot nem lehet elérni, de törekedni kell arra, hogy a tervezett rendszerünk se alulméretezett, se túlméretezett ne legyen. Fontos mérlegelési szempont, hogy a belvízrendszer elvileg akkor megfelelően méretezett, ha a kiépítés (fejlesztés) és üzemeltetés költségei egy hosszabb időszak belvízkáraival együttesen a legkisebb összeget teszik ki. Azt is meg kell jegyezni, hogy — a gépi földmunkák miatt — sok esetben az építés- technológia szabja meg a csatornaszelvény méretét, s nem pedig hidrológiai-hidraulikai szempontok. A gépi kivitelezésű csatorna ún. minimálszelvénye olyan, hogy kis esés esetén is alkalmas 3-400 ha nagyságú terület vízének elvezetésére Mindezek ellenére a befogadó, a szivattyútelep, valamint a belvízgazdáikodás és vízkormányzás szempontjából a levezetendő mértékadó vízhozamok meghatározása alapvető feladat A fajlagos vízhozamok valószínűsége Egy vizsgált szelvényben a 0 vízhozamok összessége egyben valószínűségi változó is. így például beszélhetünk 1%-os valószínűségű, azaz 100 éves visszatérési idejű vízhozamról, vagy például 50%-os valószínűségű, azaz átlagban két évenként várható vízhozamról. A számítási valószínűségnek olyannak kell lennie, hogy a méretezendő műtárgy gazdaságos is legyen és műszakilag is megfeleljen. Kezdetben kisebb vízhozamokra történt a méretezés, jelenleg a területek értékének növekedése miatt a földművek szempontjából az 5%-os valószínűségű (átlagosan 20 évenként elforduló) belvízhozam zavartalan elvezetése a mértékadó. A vízelöntést jobban tűrő területeken (például zömmel legelővel borított vízgyűjtőn) esetleg megfelelő a 10%-os vízhozamra való kiépítés Az épített környezet (település) esetén általában a 3%-os valószínűségi értéket használjuk. A műtárgyakat minden esetben a 2%-os valószínűségű (átlagosan 50 évenként előforduló) vízhozam levezetésére méretezzük, mert vízszállítóképességük növelése, egy későbbi fejlesztés esetén, a fóldművekhez képest lényegesen költségesebb feladat. Vasúti fővonalak és autópályák esetén — kivételesen — az 1%-os vízhozam lehet az irányadó. Általános, hogy a fajlagos vízhozam meghatározására szolgáló segédletek csak egy bizonyos valószínűséghez tartozó értékeket adnak meg, ezért szükséges lehet azok átszámítása. Ha a 10%-os előfordulási valószínűségű vízhozamot (szorzótényezőjét) 1,0-nek vesszük, akkor az ettől eltérő előfordulási valószínűségű vízhozamokat a 7. táblázat segítségével határozhatjuk meg. (A táblázatot az Ml 10-451 jelű ,, Síkvidéki vízgyűjtők mértékadó fajlagos vízhozamának meghatározása" című műszaki irányelv alapján adtuk meg.) 7. táblázat. Átszámítási szorzótényezők Előfordulási valószínűség, % Átlagos visszatérési idő, év Szorzótényező 25 4 0,80 20 5 0,85 10 10 1,00 5 20 1,19 4 25 1,23 2 50 1,45 1 100 1,70 A továbbiakban a fajlagos vízhozam meghatározási módszerei közül a következő eljárásokkal foglalkozunk: a) Fajlagos vízhozam meghatározása tapasztalati értékek alapjctn becsléssel; b) Fajlagos vízhozam számítása összegyűlekezési idő és tározás alapján. ©Phare Program HU-94.05 43
