Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)

3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés

3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés vízfolyásokkal határos területek, valamint az árvédelmi töltések mellett fekvő táblák abban az esetben, ha a mértékadó vízszintek meghaladják a terepmagasságot. A domblábi terüle­tek is esetenként veszélyeztetett területek. Ezekkel a feladatokkal általában csak a melioráci­óval együtt végzett felszíni vízelvezetési tervezésnél szükséges foglalkozni. A gyakorlati tervezésben általában külön térképeit ábrázolják a veszélyeztetett terü­leteket. Ezt egyszerűbb tervezési feladatnál külön nem készítjük el, de feltételezzük, hogy a veszélyeztetett területek a vízgyűjtő legmélyebb részeivel azonosak. Vízgazdálkodási adatfeltárás és az elvi vízjogi engedély A vízgazdálkodási adatok feltárása hidrológiai és vízrajzi adatok megismerését, a függömedrű vízfolyások, magasvezetésű csatornák hatásának számbavételét jelenti. Fontos továbbá megismerni a befogadó vízfolyások, a területen meglévő különböző csatornák ada­tait. A legfontosabb vízrajzi adatokat az illetékes vízügyi igazgatóság ún. elvi vízjogi enge­délyben adja meg, mely egyben tartalmazza a tervezett munka elvi (nem kimunkált) megol­dását is. Egyéb alapadatok A valós tervek kötelező melléklete a gazdaságossági vizsgálat, melynek alapját rend­szerint a várható mezőgazdasági eredmények adják. Ezért egy vízrendezéshez a mezőgaz­dasági termelés adatait és a vízrendezés utáni várható termelési lehetőségeket is fel kell tárni. A hazai tervezésnél a geodéziai alapadatok Balti feletti (m B.f.) viszonyító síkra vo­natkoznak. Tudni kell, hogy a vízügyi adatok legnagyobb része viszont az Országos Alap­síkra, más néven az Adria feletti (m A.f.) viszonyító síkra vonatkoznak. Az átszámítás: m B.f. = m A.f. - 0,675 m. Adatfeltárás légifényképezés és távérzékelés útján Az előzőkből is látható, hogy a tervezési terület részletes megismerése, adatainak begyűjtése aprólékos, időigényes, esetenként költséges feladat. A légifényképezés és más távérzékelési adatbeszerzés a vízrendezés tervezésében is hatékonyan alkalmazható mód­szer. Ez indokolja, hogy felhasználásukkal legalább vázlatosan foglalkozzunk. A vízrendezés nagy területeket érint, melyek részletes bejárására rendszerint nincs mód. A helyszíni észlelést, a vízfoltok helyének, kiterjedésének megállapítását, a víz okozta károk becslését a sík terepen a rálátás hiánya, az esetleges magas növényzet, s a nagyméretű táblák is bizonytalanná teszik A vízrendezés számára a légifelvételezéssel kapott információk és adatok a földön is beszerezhetők, de sokkal nehezebben. A vízrendezés tervezéséhez nem feltétlenül szükséges metrikus adatokkal rendelkező ún. mérőkamarás légifelvételeket felhasználni. A célnak gyakran megfelelőek a kézikamarás légifelvételek is, amelyek közel függőleges kameratengellyel készülnek a repülőgépről. Az ebből eredő torzulások a légifelvétel felhasználhatóságát, kiértékelhetőségét nem zavarják Repülési magassággal kapcsolatos igények a megfigyelendő részletek méreteitől és az átte­kintendő területnagyságtól függnek. Általában az 500-1500 m magasságból készült légifelvételezés ajánlható. Vízrendezési jelenségesek vizsgálatára a csapadékos tavaszi vagy a száraz nyári idő­szak a legalkalmasabb. Sokszor éppen a növényzet eltérő növekedése, elszíneződése vagy pusztulása mutat rá egy-egy hidrológiai vagy vízháztartási problémára. A inhomogenitás karakteresebbé tételére gyakran célszerű színhelyes színes és hamis színes felvételeket is készíteni, mivel az ilyen felvételek információtartalma sokszorosa egy ugyanarról a terület­ről készült fekete-fehér felvételének. Általában elmondható, hogy a légifényképek értelmezése (interpretálása) gyakorlatot igényel, mivel a tévedés lehetősége nagy (pl. víz, erózió vagy szikes folt a megvilágítástól 34 ©Phare Program HU-94.05

Next

/
Thumbnails
Contents