Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)

1. Általános fogalmak és meghatározások

1. Általános fogalmak és meghatározások

Vakonddrénezés. A talajban kúpos forgástest segítségével kialakított vízszintes irányú, csőalakú vízvezető járat. A vakónddrének mélysége 0,5-0,8 m, egymástól való távolsága 1,5-6,0 m. A vakondjáratok átmérője 8-14 cm, ásványi talajoknál a kisebb, szerves láptalajoknál pedig a nagyobb átmérőket alkalmazzák. A vakonddrénben a vízmozgás nagyobb, mint a makropórusokon keresztül történő szivárgás

1.4.2. Mezőgazdasági alapfogalmak

A növénytársidások vízigénye

A víz a növények legnagyobb jelentőségű termőhelyi tényezője. A természetes növénytakaró a mindenkori területi vízellátottság ökológiai tükörképe. A növénytársulást (fitocönózis) a vízviszonyoknak megfelelően a következők alkotják

1. Vízi növények (hydatophyta), amelyek részben lebegő, részben rögzített, alámerülí vagy a víz színén elterülő vegetációt alkotnak (pl. rizstelepek csatornarendszerében),

2. Mocsári növények (helophyta), melyek tartósan vízzel borított talajon élnek (pl tartós döntésű es belvizes területeken);

3. Kedvező vizellátottságú növények (hygrophyta), melyeknek jellemző tulajdonságuk a nagy vízfelvétel és az erőteljes párologtatás. A rendszeresen nedves talajokon élnek (pi mélyfekvésü részek);

4. Közepes vízigényű és vízellátási! növények (mesophyta). mint amilyenek a réti. erdei növényeink legnagyobb része;

5 Szárazságtűrő növények (xerophyta) kedvezőtlen vízellátású területek aszálynak ellenálló növényfajai (pl. a'sziki legelők növényállománya)

A növények vízigénye és víztűrő képessége

A növények vízigényének van statikus és dinamikus oldala. A statikus vízigény a bioszféra (talaj és levegő) kívánatos víztelítettségi állapotát, a dinamikus pedig azt a víz- mennyiséget fejezi ki, amely folyamatosan szükséges ahhoz, hogy a kívánatos állapotot a bioszférában biztosítani tudjuk.

A növények statikus vízigényét a talajban lévő víz és levegő arányával fejezzük ki. A statikus vízigény, növénytől függően, leggyakrabban a pórustérfogat 65—85%-át kitevő víz- mennyiség, ilyen esetben a levegő arány 35-15%-a között alakul.

A növények mind a vízhiányra, mind pedig a túlzott mértékű elnedvesedésre érzékenyek Vízrendezési vonatkozásban a növények víztűrő képessége lehet jellemző érték Hasonló problémák jelentkezhetnek szeszélyes időjárásnál a talajmüveléssel kapcsolatban is. Az elöntéssel, a víztelítődéssel és a sárosodással kapcsolatos kritikus idők a következők:

a) elöntés tűrési ideje,'

b) agrotechnikai tűrési idő.

Az elöntés tűrési ideje', az az időtartam, amelynek következtében a felszíni vizelön- xésből származó növényzetkárosodás gazdaságosan még elviselhető mértékű, azaz a kar megelőzése költségesebb, mint elviselése. A termésveszteség az elöntési (vízborítást) idővel arányos. Azonban télvégi-tavaszi időszakban a legtöbb növény károsodás nélkül elviseli az 5-10 napos belvízborítást is, nyári időszakban (különösen virágzás idején) viszont az egy napos fölös vízbőség is jelentős károkat okozhat Különösen érzékenyek a túlzott vízbőségre a növénytermesztési rendszerben termelt növények.

Agrotechnikai tűrési idő: a talajművelési és betakaritasi munkáknál megengedhető késés, azaz a növénytermesztési rendszerek technológiai ütemtervétől való eltérés ésszerű (kockázattal vállalt) mértéke.

2!

©Phare Program HU-94.05