Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
1. Általános fogalmak és meghatározások
1. Általános fogalmak és meghatározások a genetikai tulajdonságok a talaj születési jellemzői, s ugyanolyan nehezen vagy egyáltalán nem változtathatók, mint az élőlények esetén. Az eszerinti osztályozás a genetikai megnevezés, amely a termékenység és a növénytermesztés szempontjából fontos, de a vízrendezéshez is iránymutató. Pl a mezőségi (csernozjom) talajokról tudjuk, hogy a talajvíz mélyen van, az egész szelvény kedvező vízgazdálkodású, vagyis intenzívebb vízrendezést nem igényel. A réti talaj elnevezés utal a talajvíz közelségére, s a nedvességre, egyes esetekben a mesterséges drénezés (víztelenítés) szükségességére stb. A hazai talajok osztályozásának alapját a következő genetikai főtípusok képezik:- váztalaj,- erdőtalaj,- mezőségi (vagy csernozjom) talaj,- szikes (szolonyec és szoloncsák) talaj,- réti talaj,- láptalaj,- vízi üledék, öntés és hordalék talajok. A főtípusokon belül elkülönítünk típusokat és vegyes összetételű altípusokat is, például réti szolonyec- vagy szolonyeces réti talajt. Az elnevezések is jól mutatják a talaj keletkezésénél milyen viszonyok domináltak, például az erdőterületeken erdőtalajok, a réteken réti talajok stb. keletkeztek. A talajtérkép egyben egy-két ezer éves archeológiái lenyomat is. amelyből megállapítható, hogy korábban milyen növénytakaró és éghajlat volt a területen Vízrendezési szempontból különösen azokkal a talajokkal kell foglalkozni, amelyek kialakulásában, fejlődésében a víz fontos szerepet játszott. Ezek csoportját összefoglaló névén hidromorf (víz formálta) talajoknak nevezzük. A hidromorf talajok térszíni elhelyezkedése a folyók vízjárásaival, az árvízi elöntésekkel, a talajvíz mélységével és a kémiai összetételével szoros kapcsolatban vannak. Például a Tisza folyó környezetében az öntés-, réti öntés-, réti szolonyec-, szolonyec-, a Duna völgyében öntés-, szoloncsák-, szolonyec-, szolonyeces réti-, réti öntés- és réti talajokat találunk. Ezek a tulajdonságok jelzik a korábbi vízgazdálkodási helyzetet, az eredeti növénytakarót és a klímát nevezetesen, hogy ezek a talajok a bepárlás miatti sófelhalmozódással kísérve keletkeztek. A talajok vízgazdálkodási jellemzői Az Arany-féle kötöttségi szám (KA) a talaj képlékenységi tulajdonságainak jellemzésére szolgái. Ismerete lehetőséget ad a fizikai talajféleség meghatározására, a talaj művelhe- tőségének jellemzésére és a főbb vízgazdálkodási jellemzőinek megállapítására. A szivárgási tényező (k) a talajvíz áramlási sebességét leíró .Da/'cy-törvénynek az arányosító tényezője, mely egy-egy adott talajra jellemző érték. A k tényezőt gyakran más néven vízvezető képességnek és vízáteresztő képességnek és ritkábban hidraulikus konduktivításnak is nevezik. Ez a tényező kifejezi, hogy egységnyi, pl 1 m2 talajkeresztmetszeten egy nap alatt hány m3 víz szivárog keresztül, ha a hidraulikus esés is egységnyi. A k mértékegység m3/m* nap, mely matematikailag m/nap alakra egyszerűsíthető. Amennyiben ez utóbbi mértékegységet használjuk, űn. virtuális szivárgási sebességről, azaz látszólagos sebességről beszélünk. A szivárgási tényezőt például a talajmechanikában m/s mértékegységben fejezzük ki. E szerint 0,864 m/nap megfelel M0'5 m/s értéknek A talajok osztályozását a szivárgási tényező alapján a 4 táblázat tartalmazza. Az alföldi talajok általában a csekély és a nagy minősítés között vannak Vízteleníthető hézagtér vagy drénezést porozitás. Egy hányados, amely megmutatja a gravitációs hézagtér hányadát, mégpedig 18 ©Phare Program HU-94.05
