A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)

Schick Emil: Ármentesítések

vyTra s ilyen módon a Felső-Dunán még meglévő hajózási akadályoknak megszüntetésére a középvízi szabályozási munkálatoknak az 1896-ik évben való befejezése után a pozsonyi m. kir. folyammérnöki hivatal előterjesztésére az Orsz. Vízépítési Igazgatóság akkori nagynevű főnöke. Kvassay Jenő, a magyar Felső-Dunának kisvízre való szabályozását határozta el. A szükséges felvételi és tervező munkálatoknak a befejezése után a kisvízszabál.vozási munkálatok végrehajtása 1900. évben vette kezdetét. Ez a munka — a meder változásainak folytonos és beható megfigyelése és tanulmányozása mellett —- szakaszról- szakaszra haladva, aránylag csekély anyagi eszközökkel, egészen 1916. év végéig folyt, amikor is a világháború okozta mérnök-, munkás- és anyaghiány végét vetette úgy a középvízi művek fentartásának, mint a kisvízszabályozás folytatásának. Az időközben bekövetkezett politikai változások s az azt követő pénzügyi zavarok miatt azután e munkálatokat a mai napig sem lehetett újra megkezdeni.

A kisvízszabályozás céljául a folyam sodrának állandósítását és az őszi kisvíznél is a nagyhajózás által megkívánt 2.0 m.-es hajózási mélységnek a biztosítását tűzték ki. Ez a cél annyival inkább elérhetőnek látszott, mivel a Felső-Dunán fellelhető és részletes felvételek alapján megfigyelt, ú. n. jó gázló típusok állandóan, a legkisebb víznél is 2.0—2.60 m vízmélységet mutattak.

A feladat elérésére a legközvetlenebb és legsikeresebb mód gyanánt az kínálkozott, ha a Felső-Dunán lévő rossz gázlókat a jó gázlók típusának megfelelően alakítjuk át, vagyis a vízlefolyás! és a hordalékelhelyezkedési viszo nyokat a rossz gázlókon a középvízi mederbe beépítendő fenékművek, ú. n fenéksarkantyúk segélyével a jó gázlókon uralkodó mederviszonyok nyújtotta példa szerint képezzük ki. Erre a célra a Felső-Dunán is az a szabályozási rendszer szolgált, amelyet 1884 óta a Rhóne-on oly kiváló sikerrel alkalmaztak. Ezt a rendszert H. Girardonnak, a Rhóne-szabálvozó kirendeltség főmér nőkének, a hordalékos folyók kisvízi medrének szabályozásáról szóló és az 1894-ben Hágában tartott VI. nemzetközi belhajózási kongresszuson tett jelentése ismerteti részletesen.

A Felső-Dunának azon a szakaszain, ahol a folyónak az állandósítandó sodra csak félig-meddig is a folyam természetének megfelelő kanyarulatokban volt vonalozható és ahol a folyam sodra kis-, közép- és árvíznél csak megközelítőleg is együvé esett, vagy ahol a gázlót szabályozó kisvízi müvek már kiépültek, — mint pl. a mintegy 6 km hosszú, kisvízre szabályozott pozsonyi szakaszon — ezzel a szabályozási rendszerrel elért eredmények teljesen megfeleltek a várakozásnak. A kisvízszabályozó munkálatoknak az 1910/11. években történt végrehajtása óta e szakaszon az őszi kisvízállásoknál is mindenkor megvan a 2.0 m-es hajózási mélység, s a rossz gázlók a kisvízszabályozás végrehajtása óta egyszersmindenkorra eltűntek.

Hasonlóképen kedvezően alakultak ki a gázlók a Pozsony alatti, mintegy 24 km hosszú szakaszon, mivel itt a folyam sodra a természetes kanyarulat! viszonyoknak megfelelőleg helyezkedhetett el a kiépített középvízi párhuzam müvek kanyarulataiban. Éppen ezért ezen a szakaszon nem is volt eddig szükség kisvízszabályozó művek kiépítésére. Innen kezdve lefelé azonban a középvízi párhuzamművek kanyarulati viszonyainak meg nem felelő volta, különösen a hosszú egyenesek és a felső szakasz középvízi szabályozása folytán levándorolt nagymennyiségű hordalék miatt egymást érték a rossz gázlók, amelyek már rendszeres kisvízi szabályozást igényeltek. Ezen a kereken 28 km hosszú szakaszon az 1916. év végéig a kisvízszabálvozási munkálatok meg-