A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)

Schick Emil: Ármentesítések

fenekét egész szélességében, mintegy hordalékkúpszerűen kitöltötte kavicscsal. Ennek a kúpnak az alapja jelenleg körülbelül Gönyő vidékén van.

Évezredeken át ide-oda vándorolva a hordalékkúp felületén, számtalan ágra szakadt, melyek nem állandó jellegű szigeteket öveztek körül. Ezeknek a szigeteknek szélességi kiterjedése és így az anyapartoknak egymástól való távolsága a mostani korban sok helyütt a 7 km.-t is meghaladta. A Dunai főfolyása úgyszólván minden árvíz alkalmával megváltoztatta az irányát és helyét; ezzel óriási pusztítást vitt véghez a partokban. A tavasszal meginduló jég pedig nem talált lefolyást a számtalan sekély ágra szakadozott mederben és ezért majdnem minden tavasszal nagy jégdugulásokat okozott, melyek reászorították a megduzzadt vizet a partmenti lakosságra. A vidék

A győri ipari csatorna építése.

ilyen módon a rendes nyári árvizeken kívül is minduntalan a tavaszi elárasztás veszélyének volt kitéve.

Mint már az előzőkben említettük, a kiegyezés előtti időben is történtek már kísérletek a Dunának ezen a szakaszán a folyam szertelen pusztításai elleni védelemre. Sőt e vidék úttörő tevékenységet fejtett ki Magyarországon a vizek kártételei ellen való küzdelemben. De — bár egyedül a kiegyezés óta 1888-ig — mintegy 7 millió forintot fordítottak partbiztosítások, kősarkantyúk és elzárások építésére, valamint a medernek kotrások által való mélyítésére, az elért eredmények aránylag csekélyek voltak, mivel a munkálatokat nem rendszeresen, nem egységes terv alapján hajtották végre.

Az 1885. évi VIII. t.-cikk végre a Bodoky-féle tervezet alapján 17,000.000 forintot bocsátott a kormány rendelkezésére a magyar Felső-Duna szabályozásának a végrehajtására. A munkálatokat 1886. évben kezelték meg és neves vízimérnökkartársunk, Sólyom Fekete Zsigmond központi vezetése alatt 1896- ban fejezték be.

A szabályozási munkálatok végrehajtása, — tekintve a folyamnak teljesen elfajult voltát, a nagy esést (hellyel-közzel 50 crn/km.) és ennek követkéz-