A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
rögzítették meg. Ugyanennek a szabályozási tervnek keretében zárták el az újpesti, ú. n. Szunyogsziget és a pesti oldal között fekvő Dunaágat is, amely jelenleg az újpesti állami kikötőt alkotja. Ezek az építkezések 1871—1875 közt hajtattak végre és ezek során a főváros a O-víz fölötti 4- 7.58 m magasságig biztosíttatott az árvizek ellen Az 1876. évi tavaszi jeges árvíz azonban szükségesnek mutatta, hogy a fővárost védő partfalakat + 8 25 m magasra emeljék és hogy az immár egységesített medret újabb kotrások útján még tovább mélyítsék. A főváros határában végrehajtott, imént vázolt szabályozási és ármentesítési munkálatoknak összes költsége 8,154.300 forintra rúgott, amiből a szorosabb értelemben vett szabályozási munkálatokra 4,103.700 forint esett, míg a többi költséget a fővárosi rakodópartok kiépítésére fordították. Meg kell itt még jegyeznünk, hogy a fővárosnak árviz ellen való teljes biztonsága érdekében a partfalak szintjét az 1891. évben 0-viz fölötti -f- 9.0 m-re emelték fel. Az 1876. évi tavaszi jeges árvíz levonulása alkalmával a Budafokon alul fekvő Duna-szakaszon újból jégdugulások támadtak. Ezért az 1880. évi XL. t.-cikk a főváros biztonsága és a hajózás akadálytalan lebonyolítása érdekében a Budapest alatti Duna-szakasz folytatólagos szabályozására, nemkülönben a Komárom szab. kir. város fölött képződő jégtorlódások meggátlására sürgős szabályozási munkák végrehajtását rendelte el. Majd az 1881. évi L. t.-cikk felhatalmazta a kormányt, hogy az 1870. évi X. t.-cikk alapján Budapest mentén végzett Duna-szabályozás folytatásaként „a promontori ág medrében — egészen Fajszig — mindazon szabályozási munkákat államköltségen végrehajthassa, amelyek szükségesek arra, hogy ebben a mederben a Duna folyam egész víztömege káros duzzadás nélkül lefolyhasson, s a jégzajlás fennakadás nélkül levonulhasson”. Erre a célra a törvényhozás 5,330.000 forintnyi költséget bocsátott rendelkezésre. Ezek a munkálatok az 1885. évben be is fejeztettek és ezzel a Dunának a főváros felső határától egész Fajszig terjedő szakaszát 143 km^nyi hosszban úgy a főváros biztonságát, mint a hajózás érdekeit is kielégítő módon rendezték. A kormány a figyelmét most már egy még elfajultabb mederszakasznak, a Pozsony alatti magyar Felső-Dunának a rendezésére fordíthatta, amely kedvézőtlen hajózási viszonyaival nagymértékben akadályozta fellendülő hajózó sunk fejlődését és nyugat felé irányuló kivitelünk megerősödését. Bodoky Lajos miniszteri tanácsos, mérnökkartársunk nevéhez fűződik az az érdem, hogy ennek a rendkívül elfajult Duna-szakasznak a szabályozását a volt közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban kezdeményezte. Bodoky ismerte azokat a nagy károkat, amelyeket ez a nagymértékben elfajult folyamszakasz a partmenti lakosságnak okozott és tudatában volt azoknak a rendkívüli hátrányoknak, amiket ennek a Duna-szakasznak hajózási akadályai közgazdasági életünkre jelentettek. Ezért már 1880-ban megbízta a pozsonyi és komáromi folyammérnöki hivatalokat, hogy a magyar Felső-Duna szabályozó sára tervezetet készítsenek. Ez a terv 1881-ben készült el. A szabályozási munkálatokat a tervezetben az akkori országhatártól. Dévénytőf a Komárom alatti Duna-Radvány községig készítették elő. A Duna az ősi, geológiai időkben áttörvén a Kárpátok és az Alpesek érintkezési pontján Dévénynél alakult szikla-szorulatot, az osztrák March- feldből végtelen mennyiségű, durva kavicsból álló hordalékot zúdított a dévényi szorulat alatt fekvő terjedelmes völgybe és azt bebarangolván, a völgy
