A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
24 VÍZÉPÍTÉS Gróf Széchenyi István kezdeményezésére, nagynevű mérnökmunkatársának, Vásárhelyi Pálnak vezetése alatt az aldunai zuhatagok Dojke nevű sziklájában a hajózás megkönnyítése céljából egy 114 m hosszú és 30 m fenék- szélességű csatornát vájtak ki, amely munkálat a múlt század végén végrehajtott nagyszabású és rendszeres Vaskapu-szabályozás kezdetének tekinthető. A Duna mellékfolyói közül ezekben az időkben a Vágón, a Rábán, a Sárvízen, illetve a Sión és a Kapóson, végül a Temes—Bega völgyében hajtottak végre jelentékenyebb munkálatokat. A Vágnak szabályozása elődeinket — főleg a trencséni várnál és a lipót- vári erősségeknél okozott bajok orvoslása céljából — már a XVII-ik században foglalkoztatta. Később, Mária Terézia idejében a királyi és helytartó- tanácsi rendeleteknek egész sorozatát adatták ki a Vág-folyó rendezése érdekében. A Rába és mellékvizeinek rendezése már az 1618-ik év óta foglalkoztatta az érdekelteket. Az elmúlt századok legjelentőségteljesebb vízimunkálatai közé tartoznak a Temes—Bega völgyében végzett nagyarányú munkálatok, amelyeknek segélyével mintegy 200.000 kát. holdnyi mocsaras, azelőtt lakatlan területet sikerült a mezőgazdasági kultúra számára megnyerni. Ezek a területek később a temesi bánság legtermékenyebb földjeivé váltak. A fenti munkálatokkal a közlekedési utakban rendkívül szegény vidéken egyúttal hajózható víz>- utat is teremtettek, amely megkönnyítette Temesvárnak és vidékének élelmiszerekkel és építőfával való eirátását, másrészt pedig a Bega-csatornán át a Bánság gabonáját olcsón szállíthatták le a Dunára. Mindezekkel a munkálatokkal azonban a Bega-csatornamenti területeknek az árvíztől való megvédését még nem sikerült elérni. Helyreállító munkálatok az átszakadt lipóti elzárásnál.
