A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
14 VÍZÉPÍTÉS figyelembevételével a védőgátak lehetőleg egyenlő biztonságot nyújtsanak, a volt közmunka- és közlekedésügyi miniszter — a társulatok meghallgatása után — rendeletileg megállapította azokat a méreteket, amelyeknek betartására és védőgátjaiknak e méretekre való kiegészítésére az összes tiszai társulatok köteleztettek. A társulatok azután védőgátjaikat e méreteknek megfelelőleg ki is egészítették. A rendszertelen vonalozáson azonban, sajnos, már nem lehetett segíteni. Az 1895. évi nagyvíz után, amely a Tisza alsó szakaszán az eddigieket meghaladta, a védőgátakat Tiszafüredtől lefelé a kellő biztonság céljából ismét emelni és erősíteni kellett. Az 1919. évi román megszállás alatt levonult tiszai nagyvíz pedig a folyónak legnagyobb részén újból meghaladta amaz árvizek szintjét, ame lyekhez képest a társulatok eddig védgátjaikat kiépítették. Ez a körülmény arra késztette a legtöbb, teljes biztonságában veszélyeztetett társulatot, hogy védőgátjaik magasságát ismét revideálják és ezeket az 1919. évi nagyvíz magasságának megfelelően kiegészítsék. Ezek a munkálatok a legtöbb tiszai társulatnál már folyamatban is vannak. Sajnos, a trianoni határ által kettémetszett társulatoknál az utódállamok területére eső töltésszakaszokat nem egészítik ki hasonló mértékben és így ezek a társulatok újabb jelentékeny befektetéseik révén sem érhetik el teljes biztonságukat. A Dunán a legtöbb bajt és veszedelmet a jégdugulásokból származó nagv vizek okozták. Ezért a Duna mentén alakult társulatok védőgátjaikat eleinte nagyrészt az észlelt legmagasabb jeges árvíz figyelembevételével építették ki. A Duna-szabályozás munkálatainak előrehaladásával azonban a jégdugulások úgyszólván teljesen megszűntek s ezért a védőgátak magasságát az utóbbi időkben észlelt legmagasabb jégmentes árvizek magasságának megfelelőleg állapították meg és pedig a Duna különböző szakaszain a legnagyobb magasságot elért 1895., 1897. és 1899-iki nagyvizek szintjének figyelembevételével. A dunai védőgátakat lassankint ezekre a magasságokra tényleg ki is egészítették a társulatok. Poirée-rendsgerű tüsgát a Fehér-Körösön (zárt állapotban).
