A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
VÍZÉPÍTÉS 11 Az árvédelmi művek kiépítése tekintetében ez a törvény az egyes társulatoknak úgyszólván teljesen szabad kezet biztosított, úgy, hogy a szomszédos társulatok egymás biztonságára való tekintet nélkül építhették ki védgát- jaikat. A törvény eme hiányosságán kívánt segíteni az 1879. évi XXXIV. t.-c., amelynek különösen fontos intézkedése volt, hogy a társulatok építkezéseinek végrehajtását az akkori közmunka és közlekedésügyi miniszter jóváhagyásától tette függővé és a legfőbb felügyeleti jogot e miniszter számára tartotta fenn. Miután azonban e törvények még nem biztosították a kormánynak a^t a jogát, hogy ez ármentesítés és a mederfejlesztés érdekében egyes, még nem mentesített területeket az ármentesítési munkálatok keretébe bevonhasson, ezért különösen a hazánkban elsőrangú fontossággal bíró Tisza-szabályozáfC ügyére való tekintettel szükségessé vált az ármentesítések ügyét újabb törvényalkotással szabályozni. Ez volt az 1884. évi XIV. t.-c., melyet, mivel intézkedései speciálisan a Tisza völgyére vonatkoznak, „tiszai törvény” névvel szoktak illetni. E törvény szerint a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása és ármentesítése műszaki tekintetben egységes egészet képez, amelyet a közmunka- és közlekedésügyi (most a földmívelésügyi) miniszter vezetése alatt hajtanak végre, még pedig az ármentesítő munkálatokat a miniszter felügyelete alatt az autonóm társulatok, mig a hajózás és mederrendezés szempontjából szükséges munkálatokat saját költségén az állam maga végezteti. Felhatalmazta továbbá e törvény a minisztert arra, hogy a Tisza és mellékfolyói mentén alkalmas határokkal nem bíró vízszabályozó és ármentesítő társulatokat új beosztással szervezhesse és a közérdek vagy egyöntetű árvédelem szempontjából a Tisza és mellékfolyói mentén fekvő, még nem A Berettyótársulat belvíz-zsilipje.
