A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
10 VÍZÉPÍTÉS elkészültek. Ezzel a kormánybiztosságot is megszüntették és annak teendőit a volt közmunka és közlekedésügyi minisztérium tiszai szakosztálya, 1890- től pedig a földmívelésügyi minisztérium vízügyi főosztálya látta el. A Tisza és mellékfolyóinak szabályozására és e folyók völgyeinek ármentesítésére alakult fentebb vázolt társulatok, vagy amint azokat annak idején nevezték, vidéki osztályok tekinthetők tehát azoknak az intézményeknek, amelyekből az ármentesítő társulatok mai szervezetükben lassanként kifejlődtek. A szabadságharc befejezése után, amidőn feloszlatták a Tiszavölgyi társulatot, a vidéki osztályok ügykörét rendeleti úton állapították meg, azokat úgyszólván teljesen államosították. Saját ármentesítési ügyeikben való szabad rendelkezési jogukat az osztályok csak 1867-ben, az alkotmány visszaállítása A hosszúfoki szivattyútelep kiömlőnyílása. és a tiszaszabályozási kormánybiztosság felállítása után nyerték vissza. Ettől az időponttól kezdődik országszerte ármentesítő társulatainknak a mai szervezetükben való kifejlődése és ezzel együtt az ármentesítés kérdésének országos megoldása, amely időpont egybeesik egyletünk megalakulásának időpontjával. Vízszabályozó és ármentesítő társulataink szervezetére vonatkozólag az első törvényhozói intézkedést az 1871. évi XXXIX. t.-c.-ben találjuk, amely úgyszólván teljes autonómiát biztosít a társulatok számára. Csupán annak a törvényhatóságnak általános felügyelete alá helyezi őket, amelynek területén működnek. Ez a törvény a folyók mentén fekvő és vízmentes magaslatok által határolt területek tulajdonosainak, az érdekeltségnek megadja azt a jogot, hogy vízszabályozó vagy ármentesítő társulatot alakíthassanak, s ha ez közakarattal nem történhetett meg, úgy az érdekelt birtokosoknak többsége az ártérben fekvő birtokuk nagysága szerint, a kisebbség ellenében is elhatározhatja a társulattá való alakulást.
