A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Sajó Elemér: Vízi építkezéseink fejlődése és jövője
190 VÍZÉPÍTÉS is igen költséges, emellett pedig pontatlan és megbízhatatlan volt. Kikötők, rakodópartok alig voltak. Még Pesten és Budán is feneketlen sár borította esős időben a Duna burkolatlan és kövezetlen partjait. A Balaton esős években annyira kiáradt, hogy óriási termő területeket öntött el, száraz időben pedig úgy leapadt, hogy a partoktól többszáz méternyire húzódott vissza a víz. De hát akkoriban Eötvös Károly szerint úgyis csak a bivalyok jártak belé fürödni. Városi vízvezetékeknek, csatornázásnak nyoma sem volt. Pesten is sza- maras emberek hordták szét és kínálgatták a „Donauwasser”-t. A múlt század közepe táján a víz részben kihasználatlan, részben pedig rendkívül félelmetes elem volt. Ha a víz áradni kezdett, nagyobb városokban megalakultak a vészbizottságok, de az akkori gyenge és tökéletlen felkészültséggel alig bírtak küzdelmet folytatni a hatalmas és megfékezhetetlennek látszó árral. Másik kép: 1914-ben vagyunk. A néhány centiméter pontossággal napokkal, a Tiszán úgyszólván hetekkel előre jelzett árvizek a hatalmas és biztos töltések közt szabályosan vonulnak lefelé. A lakosságot már nem nagyon érdekli az árvíz; legnagyobb része nem is tud róla. A hat és félmillió kataszteri holdnyi ártereken, a régi mocsarak helyén nyugodtan szántanak és vetnek. Ezekre az óriási területekre hulló csapadékvizeket a belvízcsatornáknak 13.000 kilométernyi — vagyis a föld kerületének egyharmadát elérő — óriási hálózata gyűjti össze a 173 szivattyútelephez, ahol a sok helyen valóságos folyókkal felérő belvíztömegeket modern, kellő tartalékkal is ellátott hatalmas gépek emelik át a folyókba, az árvizeknek az Alföld talajánál sokkal magasabb szintjére. Kisebb folyóink és patakjaink folyása is szabályozva van; a mellettük régebben elterült sok mocsár megszűnt. Az Alduna és a Vaskapu szabályozott zuhatagain át egész éven át akadálytalanul vonulnak kelet és nyugat felé a hatalmas gőzösök és uszályok. A felső Duna nem kóborol már szerte-széjjel a rengeteg sekély ágban, hanem egységes mederben folyik lefelé. A jégtorlaszok nem állhatnak már meg sem Budapestnél, sem ettől lefelé. A régi idők réme, a jégdugulás, megszűnt. A Duna mellékfolyóin, a Dráván, Száván, a szabályozott Tiszán szépen fejlődik a hajózás. A rendbehozott Ferenc-csatornán és az új Ferenc József-csatornán régen alig sejtett arányokat: évi 450.000 tonnát ér el a forgalom. A Begán — ahol kisvíznél gyalog is át lehetett gázolni — a mozgógátakkal felduzzasztott mély vízben a legnagyobb uszályok is felmehetnek Titeltől Temesvárig. A Körösön készen van az első nagy vasbeton hajózózsilip és duzzasztógát; törvényben van már biztosítva e munkák folytatása 140 km hosszra. Folyamatban vannak a budapesti kereskedelmi kikötő előmunkálatai és ennek előfeltétele: a soroksári Dunaág rendezése. A Sajó-folyó hajózhatóvá tételére már megtartották a versenytárgyalást. Törvény biztosítja összes alföldi folyóink- nak és a Siónak, a Vágnak, a Kulpának hajózhatóvá tételét, csatornázását. Kikötők, rakodópartok, téli kikötők teszik olcsóvá, megbízhatóvá és biztossá a hajózást. A magyar tengeri kikötőből, Fiúméból magyar társaságoknak hatalmas gőzösei szállítják szét az egész világba mezőgazdasági és ipari termékeinket. A Balaton a 60 év előtti kultúrátlansághoz képest valósággal paradicsom, szabályozott vízszínnel, sok kiépített parttal, mólókkal, szép kikötőkkel.
