A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Rohringer Sándor: A vízimérnökök nevelése
VÍZÉPÍTÉS 18T A csatorna végén nyitható zsiliptáblák vannak felszerelve. Általában a csatorna vízszintes, de szükség esetén hidraulikus emelőkkel emelhető, vagyis esésbe állítható. A csatornák egyelőre betonkockákkal vannak alátámasztva. Víz- színesések, vagy a fenekén lerakódó hordalékzátonyok felszínének meghatározására a csatorna felső részén egy szán mozgatható végig, amelyről lenyúló noniu- szos karok vagy tűk segélyével a vízszín vagy zátonymagasságok mérhetők. Egy másik kép folyószabályozás modelljét mutatja, amelyen a régebbi —- kétoldali párhuzamműves — és a modern — egyoldali vezetőművekkel való mederszabályozás — egymás után láthatók. Az előbb említett rajzból láthatóan a kísérleti csatorna nincs a mérőcsatorna meghosszabbításában a helyiség szűk volta miatt, azonban ez a megtört csatornaelrendezés, mely eltér a külföldiektől, semmi hátránnyal nem jár, sőt előnyösnek mondható. A laboratóriumnak egy kis, a falra erősített üvegfalú medencéből táplált csővezetékén a csövekben fellépő ellenállások folytán beálló nyomásveszteségek mutathatók be, a két üvegfalú medencében pedig töltésátázási kísérletek és beFolyószabályozási modell.
