A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Rohringer Sándor: A vízimérnökök nevelése
VÍZÉPÍTÉS 18? Klimm Mihály, aki 1884—86-ig a mérnök- és építész-szakosztály dékánja, 1889—91-ig a műegyetem rektora volt, nagymértékben emelte az előadási anyag kibővítésével és szakértői működésével a műegyetemen kívül is a vízépítéstani tanszék súlyát. A múlt század 80-as és 90-es éveiben az országban megindult folyómederszabályozások (Duna, Tisza, Körösök stb.), a nagykiterjedésű ármentesítések és belvízszabályozások korában a tanszék a folyószabályozás, ármentesítés és belvízrendezés elméleti részeit karolta fel és képezte azt a mérnöki gárdát, amely az Európában páratlan kiterjedésű magyarországi árvédelmet és- belvízrendezést végrehajtotta. Kovács S. Aladár 1897-től majdnem egy negyedszázadon át volt a vízépítéstan tanára. A szolgálat szervezettsége és színvonala tekintetében a nyugati országok elsői között álló magyar vízügyi mérnöki karból került a vízépítéstani tanszékre s a hazai vízügyi szolgálat különböző ágaiban mély nyomokat hagyó nagyértékű munkásságának tapasztalataival új és gazdag tartalmat vitt be a kiváló elődje által már erősen fejlesztett tantárgyba. Mint jeles mezőgazda, nagy szeretettel terjesztette ki előadásait az eddig kevésbé művelt terrénumokra, amilyen a vízépítéstan számos kultúrmérnöki vonatkozású része, kibővítette különösen a városok vízzel való ellátása, csatornázása, a kikötőépítés című fejezeteket is. Széles látókörével hamar és biztosan meglátta a hézagokat és gyorsan állította fel a vízépítéstan rohamosabb fejlődése által igényelt kereteket. Elődjéhez hasonlóan ő is kiváló gondot fordított a tanszék könyvtárának és szertárának kibővítésére. Tervszerű és fokozatos munkával műhelyt létesített a tanszékkel kapcsolatban, amely képes volt az oktatásnak nagy előnyére szolgáló szemléltető tárgyaknak, modelleknek házilag való előállítására. Hasonlóképpen gondoskodott a nagymarosi vízmérőállomás modern felszereléséről is. Kovács S. Aladár 1909—1911-ig a mérnök- és építész-szakosztály dékánja. 1914-től 1916-ig pedig a műegyetem rektora volt. Alatta a vízépítéstani tanszék jelentőségében nagyot emelkedett, el lehet mondani, hogy a kir. József-műegyetem vízépítéstani tanszéke úgy az oktatás, mint a gyakorlati kiképzés, valamint a tudományos felszerelés tekintetében a műegyetemnek teljesen a kor színvonalán álló katedrája és a magyar műszaki kultúra egyik erős pillére lett. A világháború kitörése után bizonyos sülyedés kezdett jelentkezni. Az ok a tudományos munkára nézve mostoha viszonyok, különösen az anyagi segédforrások fokozatos kiapadásában lelhető fel, amely egyrészt a tanszék mellett működő segéderők létszámának lecsökkenését, másrészt a szertári dotáció fokozatos elértéktelenedése folytán a folyóiratok előfizetésének beszüntetését, a könyv- beszerzések megszorítását, továbbá a nagymarosi vízmérési gyakorlatok berekesztését vonta maga után. Valóságos heroikus munkát jelentett az, hogy ilyen viszonyok között a tanszék színvonala a már elért fokon megtartassák. Ez a munka Kovács professzor betegsége folytán fokozatosan, majd 1918 óta úgyszólván teljesen dr. Weiss- mahr József vállaira hárult át. Dr. Weissmahr József rövid tanári működése (1921—1922) a háború és a forradalmak okozta romok eltakarítása és már ezen rövid idő alatt is az oktatás továbbfejlesztése jegyében folyt le. Korai halála nem engedte, hogy nagy perspektívát Ígérő tervei a megvalósulás útjára jussanak. Dr. Weissmahr József az oktatás terén szerzett érdemein kívül mint kutató tudós is maradandó emléket állított magának ,,Vízsebességméréseink hibái és azok csökkentésére vagy kiküszöbölésére szolgáló módszerek és eszközök” című úttörő munkájával.
