A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Rohringer Sándor: A vízimérnökök nevelése
A VÍZIMÉRNÖKÖK NEVELÉSE ÍRTA ROHRINGER SÁNDOR A vizépítéstani tanszék mindenkor szoros kapcsolatban állott az ország gyakorlati szükségleteivel s a tanszék fejlődése és az előadások tárgyköre a nagy országos feladatokhoz igazodott. Már az „Institutum Geometricum” (Institutum Geometrico Hydrotech ilicum), a későbbi József Ipartanodát megelőző mérnökképző intézet (1772—1850), mint neve is mutatja, nagy súlyt vetett a vízépítéstanra és „Szigorú próbatéte- lei”-nek tárgyai között „vízépítészettan” is szerepelt. Ebből az intézetből került ki a magyar vízimérnökök legnagyobbja, Vásárhelyi Pál is. Későbben az Insti- tutumnak a József Ipartanodával való egyesítése után mintha kissé háttérbe szorult volna a vízépítéstan, s azt a „Polgári építészet, út- és vízépítészet” keretében helyettes tanári minőségben Schnedár János adta elő elsőizben. Az 1868. esztendőben az „út-, vasút-, víz-, hídépítéstan” külön tanszéket kapott és professzora, dr. Kherndl Antal kezébe került egy évtizedre a vízépítéstan kifejlesztésének nagy feladata. Az ő univerzális mérnök-tudós elméjének köszönhető, hogy a műegyetem már ebben az időben kiváló vízimérnököket képzett, míg végül 1878-ban felállították az önálló vizépítéstani tanszéket, mely tehát szintén 1928. évben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Ebből az időszakból meg kell még emlékezni Horváth Ignácról, aki bár a műszaki mechanika tanára volt, nagy érdemeket szerzett a vízépítéstan egyik fontos fejezetének, a hidrometriának kifejlesztésében. „Alkalmazott hidraulika” című előadásaival kapcsolatban ő vezette be a hallgatósággal végzett mérési gyakorlatokat. Horváth Ignác érdemei, mint kutató és tudós műszerkesztőé is nagyok voltak. Neki köszönhető, hogy a hidrometriában a szárnyfordulatszá- moknak elektromos úton való grafikus megrögzítésében megelőztük a nyugati államokat. Klimm Mihály alatt, aki az önálló vizépítéstani tanszék első tanára lett (1878—1897), a különválasztás által a múlthoz képest hirtelen kedvező helyzetbe került tanszék a gyorsabb ütemű kifejlődés korszakába lépett. Az ő idejében gazdagon felszerelt vizépítéstani szertárnak és könyvtárnak alapjait ő vetette meg, tovább fejleszti a Horváth Ignác által megkezdett vízmérési gyakorlatokat, ezeket eleinte a szabad ég alatt, sátrak alatt meghúzódva, ad hoc helyen tartotta meg, később, 1893 óta Nagymaroson. De nemcsak a hidrometria terén igyekszik hallgatóinak gyakorlati tudást is nyújtani, hanem tanulmányi kirándulásokat is rendez velük.
