A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Sajó Elemér: A vízügyi szolgálat szervezetének fejlődése
VÍZÉPÍTÉS 181 keretében — gondoskodás. Nagy baj volt, hogy a háború előtti, országunk megcsonkítása folytán már tárgytalanná vált víziberuházási törvények helyett a súlyos pénzügyi viszonyok folytán egyideig nem lehetett a változott viszonyokkal számoló, új beruházási törvényre javaslatot tenni. Egy ilyen törvény- tervezet csak 1926-ban készült el és most van tárgyalás alatt. Mivel úgy a föld- mivelésügyi, mint a pénzügyminiszter is már e törvényjavaslat szellemében jár el, a folyó évtől kezdve már hosszabb időre szóló programmok alapján rendszeresen lehet az állami munkálatokat végrehajtani. Munkában van az állami kezelés alatt nem álló vízfolyások (kisebb folyók) rendezésére vonatkozó új törvénytervezet is. 1926 óta már nagyobb arányokban folynak a mederrendezési és partbiztosítási munkálatok, nemkülönben a Sió medrének a kibővítése és a balatoni kikötők építése. A vízitársulatok már néhány éve intenzív munkálkodást fejtenek ki a pangás hosszú időtartama alatt bekövetkezett hiányok pótlására. Úgyszintén nagyobb érdeklődést lehet észlelni a gazdák részéről is a mezőgazdasági területek megjavítása, a csatornák és patakok rendbehozatala iránt. És így remélni lehet, hogy a vízimunkálatok évről-évre intenzivebben fognak újra kifejlődni, annál inkább, mert csonka hazánkban még nagyon sok tennivaló van hátra e téren is! A Mérnök-Egyletben is újra erőteljesebben folyik a vízépítési szakosztály működése. A Vízügyi Közlemények és a Vízrajzi Osztály kiadványai is újból megindultak. Az elvesztett kassai vízmesteri’ iskola helyett Budapesten nyitottak vízmesteri tanfolyamot. A vízügyi műszaki szolgálat jelenleg is egyik önálló főosztálya a föld- mívelésügyi minisztériumak, a folyószabályozási (Duna- és Tisza-völgy együtt), kultúrmérnöki, halászati és vízrajzi osztályokkal. Nyolc folyammérnöki hivatal (Győr, Budapest, Baja, Nyíregyháza, Gyula, Szolnok, Szeged, Nagykanizsa) és 8 kultúrmérnöki hivatal (Szombathely, Győr, Székesfehérvár, Pécs, Budapest, Hódmezővásárhely, Miskolc, Debrecen székhelyekkel) működik. Ezenkívül van szervezve 1 kirendeltség (Karcagon a Berettyó-munkála- tokra), 2 kikötőfelügyelőség (Siófok és Újpest) és 1 kőbányakezelőség (Duna- bogdány). Az ármentesítő és belvízrendező társulatok száma Csonka-Magyarorszá- gon 104, működésük mintegy 3,600.000 kataszteri holdra terjed ki. Ezekből az adatokból látszik, hogy a vízügyi szolgálat a háború előtti arányainak majdnem egyharmadára zsugorodott össze. Áttekintettük legfőbb vonásokban a vízügyi szolgálatnak kicsinyből naggyá való fejlődését, dicsőséges múltját, majd küzdelmes, viszontagságos utóbbi éveit. Mindezekből le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy a víziügyek egységét — a közérdeknek nagy sérelme nélkül — nem szabad megbontani. Ez természetes is. Ha egy nagy organizmusnak kis részét leválasztjuk és idegen földbe plántáljuk, az ott rendszerint többé-kevésbé elsorvad. Míg régebben, Nagy-Magyarország hatalmas területén önállóan dolgozhattunk, addig kis országunk víziügyeinél minduntalan beleütközünk szomszédainkba és a nemzetközi érdekekbe. Ebből az következik, hogy a fiatalabb vízimérnöki gárdát rendszeresen úgy kell nevelni, hogy a külfölddel való sok tárgyalásnál úgy műszaki és közgazdasági szempontból, mint nyelvismeretek tekintetében is megállja a helyét. 13
