A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Sajó Elemér: A vízügyi szolgálat szervezetének fejlődése
A VÍZÜGYI SZOLGÁLAT SZERVEZETÉNEK FEJLŐDÉSE ÍRTA SAJÓ ELEMÉR Az ármentesítésekről és a folyószabályozásokról szóló előző fejezetek részletesebben tárgyalják, hogy a vízimunkálatok kifejlődésével párhuzamosan miképen alakult ki —- illetőleg alakult át fokozatosan — az a szervezet is, amely a munkálatokat végrehajtotta. Amint Széchenyi István gróf vetette meg — prófétai előrelátással — az újabb honfoglalást jelentő hatalmas vízimunkálatainknak az alapját, lángeszű szervezőképességével már ő szabta meg az egy évszázadra szóló munkát végrehajtó organizmusnak a körvonalait is. Már ő igyekezett összhangot teremteni az államnak és a társadalomnak, az érdekeltségeknek (később vízi társulatoknak) a tevékenysége között. Mikor az 1867. évi kiegyezés után hazánk közigazgatását újra szervezték, a víziügyeket (folyószabályozásokat és ármentesítéseket) az akkori közmunka- és közlekedésügyi minisztériumba osztották be, ahol erre a célra egy külön osztályt állítottak fel. Ez a vízügyi osztály hajtotta végre — az időközben felállított 4 m. kir. folyammérnöki hivatal útján — az állam feladatát képező szabályozási munkálatokat, kezdeményezte a vízügyi vonatkozású törvényeket és felügyeletet gyakorolt az ármentesítő és egyéb vízi érdekeltségek tevékenysége felett. Időközben a vizimunkálatoknak egy, hazánkban addig egészen új ágazata alakult ki az akkori földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi mnisztérium- ban. Az ekkor még fiatal Kvassay Jenőt — aki több éven át tanulmányozta külföldön a vízi építkezéseket és talajjavításokat — 1878-ban kinevezték kultúrmérnökké és reábízták az ország talajjavító munkálatainak (lecsapo- iásoknak, alagcsövezéseknek, öntözéseknek stb.) a megszervezését. Kvassay javaslatára 1880-ban felállították az Országos Kultúrmérnöki Hivatalt. Az előző fejezetekben láttuk, hogy ez az új szervezet Kvassay vezetése alatt milyen rohamosan fejlődött és mennyire nagy szolgálatokat tett hazánk közgazdaságának. A kultúrmérnökségnek és Kvassaynak a működése olyan megelégedést keltett, hogy 1889-ben — mikor az 1889. XVIII. t.-c.-kel a volt földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi, valamint a közmunka- és közlekedésügyi miniszté'
