A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Kenessey Béla: Patakszabályozások
124 VÍZÉPÍTÉS vidék rőzseszegény, ami mellett nem csekély szerepet játszott az is, hogy a klíma folytán és az iszaptartalom hiánya miatt a rozsé nem tudott meggyökeresedni. Ezért aránylag hamar áttértek a drótfonatos művekre. A drótfonatokkal könnyen lehetett a hordalék felhasználásával hengereket készíteni és a hordalékból készített műveket beborítani. így a művek nemcsak olcsóbbakká, de tartósabbakká is lettek, ami mellett a fenntartás is megkönnyebbült, mert a jég és a tutajok az ilyen müveken könnyebben átsiklottak, s az esetleges hibák bedrótozással könnyen kijavíthatok voltak. Az elsőrendű művek mindig kőből készültek és kavicsmagból és kőhányáshoz támaszkodó kőborításból állottak. Miután pedig az ilyen müvek drágák voltak, a kőborítás helyett később közönséges, majd vasbetonos burkolatot használtak és pedig kitűnő sikerrel. A Vág alább fekvő szakaszán való munkálatok már kívül estek a kultúrmérnöki hivatal hatáskörén, azokat a folyammérnöki osztály alá tartozó Vág- szabályozási kirendeltség végezte. Ezeket a munkálatokat az előzőkben ismertettük. A Vág-szabályozáshoz csatlakoztak a Felvidéken a vízmosáskötésekkel kapcsolatos mederrendezések, amiknek jellemző példái több abaujmegyei és szepesmegyei községben ma is megtalálhatók. A vízmosások megkötése után a patak medrét a hordalékkúpokon vezették bele a befogadókba. A Vágón végrehajtott munkálatokhoz nagyon hasonló volt a rendkívül hordalékos Bialka, továbbá az aránylag szelíd jellegű Dunajec, Poprád és Hernád szabályozása. Egészen más természetű már a bars- és hontmegyei Podluzsánka és Szi- kince szabályozása. A Léva feletti hegyvidékről lefutó Podluzsánka vizét Lévánál a Galamból táplált Perec malomcsatorna vette fel, s minthogy ez a nagytömegű vizekkel megküzdeni nem tudott, azok az alább fekvő vidékeket állandóan elárasztották, s csakis a Kompa és Telér nevű ereken vonulhattak lassan le. A Podluzsánkával szomszédos hontmegyei területen eredő Szikince Hont- füzesgyarmatnál két ágra oszlott, amelyek Tergenyénél ismét egyesültek. A baloldali ág vette fel a Perecet. Mindkét ágban igen sok malom volt, s így a vízfolyás patakjellege teljesen megszűnt. A két patak ilyen módon állandóan 9200 kát. holdnyi területet veszélyeztetett. A komáromi kultúrmérnöki hivatal által készített és 1910—12-ben végrehajtott terv szerint a Perec-csatorna és a Podluzsánka lévai egyesülésétől lefelé Hontfüzesgyarmatig egészen új meder készült a Podluzsánka részére, amely alatt a régi egyesülés helyén szifon bújtatja át a Perec vízét. Hont- füzesgyarmatnál a Szikincét egy átmetszéssel belevezették a Podiuzsánkába és együtt haladtak tovább részint meglévő régi ereken, részint pedig újonnan ásott mederben a Garamig. A Szikince és a malomcsatorna találkozásánál az utóbbi részére szintén szifon épült, s ilyenformán a Szikincének régi medre tisztán malomcsatornává vált. Ezekkel a munkálatokkal a Perec-csatorna és a Szikincének malmokkal megrakott szakasza a 9200 holddal együtt megszabadult az árvizektől. Igen sok patakszabályozási munkálatot hajtottak végre a kultúrmérnöki hivatalok a Felvidéken és Erdélyben is. A jövő feladataival igen röviden végezhetünk. Feltétlenül szükséges a Tisza magyar területen betorkoló mellékvizeinek, különösen pedig a Zagyva és Tárná vízrendszerének egységes terv szerint történő szabályozása, továbbá az igen értékes dunántúli vidékeket érintő és ma még súlyos károkat okozó vizek rendbehozatala.
