A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Kenessey Béla: Patakszabályozások
vízépítés 128 A folyó torrens jellegű és a mellékvölgyek hatása folytán sok hordalékot szállító szakaszán partrongálás, több ágra való oszlás, néhol a különben jól fejlődött medrek elzátonyodása állandó zavarokat okozott. A rendezési munkát végző besztercebányai kultúrmérnöki hivatal úgy az egyes szakaszok bajainak megszüntetésénél, mint a hosszabb szakaszok rendezésénél a minimális beavatkozás elvét követte, mert az ilyen nagyesésű vizek erőszakot egyáltalában nem tűrnek, de enyhe, simulékony bánásmóddal megszel idíthetők. A nagyobbméretű beavatkozást igényelt szakaszok a következők voltak: 1. A Nolcsó—turáni szakasz (egy kisebb és egy nagyobb mellékág elzárásával és a homorú partok megvédésével). 2. A turáni szakasz rendezése (egy igen elfajult mellékág elzárásával s az áthelyezett partoknak részint párhuzamművekkel, részint sarkantyúkkal való megvédésével). 3. A teljesen elfajult és több ágra oszló kisolaszi szakasz (itt kellő elzárások és biztosítások révén egységes meder megteremtése volt a feladat). 4. Az előbbihez hasonló magyarfalvi szakasz rendezése (átvágásokkal és az elvágott mederrészek feltöltődésének biztosítására szolgáló müvekkel). 5. A liszkófalvi szakasz. 6. A nagyon elfajult ruttkai szakasz rendezése (átvágásokkal és a betolt párhuzamművek háta mögött keresztgátakkal). E munkálatoknál eleinte nagymértékben használták a rozsét s a rőzse- hengereket. Később a rőzse alkalmazásától elállottak, mert egyrészt a jég és a tutajok igen könnyen és végzetesen megrongálták, másrészt pedig, mert a A Bystrica-patak szabályozása.
