A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Vas Leó: Mesterséges víziutak
VÍZÉPÍTÉS 83 lésügyi minisztérium ezen a vonalon újabb részletes talajkutatásokat végeztetett. Ezek a kutatások igazolták a kereskedelemügyi minisztérium által közölt „Adatok” című kiadványban hangoztatott nehézségeket, melyek a kedvezőtlen talaj- viszonyok folytán tornyosulnak a terv kivitele elé. g) A Fiume felé vezető mesterséges víziutak Az a törekvés, mely Fiúmét, az egyetlen magyar tengeri kikötőt, a Dunával közvetlen kapcsolatba kívánta hozni, mesterséges víziút-rendszer kiépítése útján lett volna megvalósítható. Ez a víziút-rendszer a következő víziutakból állna: 1. A Duna—Száva-csatorna (Vukovár és Samac között), 2. a Száva Samactól Sziszekig, 3. a Kulpa Sziszektől Károlyvárosig, 4. és Károlyvárostól Kulpabródig. Az 1—3. víziutak tervét, mely a XVIII. század eleje óta ismételten napirendre került, Türr tábornok javaslatára a kormány 1879-ben tanulmányoztatta. E víziút-rendszer általános tervét több Ízben készítették el. A hosszantartó részletes tanulmányok eredményét a Vukovár—samaci csatornára a kereskedelemügyi minisztérium 1908-ban tette közzé. E szerint a csatorna, melynek hossza 57 kilométer lett volna, táplálóvizét a Szávából kapta volna s feneke a Száva kis vízszíne alatt 2.00 méternyire lett volna. A Száva és Duna vízszíne között levő, kereken 4.50 méter különbséget a Vukovárnál tervezett dunai hajózózsilippel győzték volna le. A csatorna állandó vízszínét a Samacnál tervezett hajózózsilip biztosítja. A csatorna megépítése esetén elérhető útrövidülés 420 kilométert tesz ki. A csatorna létesítésének költségeit 1908-ban kereken 24 millió koronára irányozták elő. A Vukovár—samaci hajózócsatorna nemcsak a Fiume, hanem a Bosznia felé irányuló forgalmat is hivatva lett volna szolgálni. A Samac—sziszeki Száva-szakasz szabályozását az 1906—1914. években a földmívelésügyi minisztérium végezte. Erről a munkáról az előzőkben már megemlékeztünk. A Kulpa hajózhatóvá tételét Sziszek és Károlyváros között az 1830--40. évi fölvételek, valamint az 1881. évben készített általános tervek nyomán a víziberuházásokról szóló 1908. évi XLIX. törvénycikk rendelte el. Az e célra felállított Kulpaszabályozási Kirendeltség az 1909—1911. évben végzett helyszíni fölvételek alapján készítette el a hajózóút részletes terveit. A tervek szerint a 136 kilométer hosszú folyószakasz esése 13.43 méter. Ez az esés a folyó különleges fenék- és vízjárási viszonyaira való tekintettel 4 vízlépcsőre volt osztandó, egyenkint 3.4—3.9 méter eséssel. A hajózhatóvá tétel összes költségeit 1915-ben kereken 9,000.000 koronára irányozták elő. A vízlépcsők mellett létesíthető erőtelepek összesen évi 15 millió kilowattóra elektromos energiát szolgáltatnának. A munka megvalósítását a világháború szerencsétlen befejezése tárgytalanná tette. A Károlyváros—kulpabródi Kulpa-szakasz hajózhatóvá tételére vonatkozó általános terveket a folyócsatornázási osztály működéséről szóló leírásban ismertettük. Megemlítendő még, hogy a Kulpabród—Fiume közötti hajózócsatorna kérdésével is foglalkozott a kereskedelemügyi minisztérium csatornázási osztálya az 1902—1905. években és egy általános, vázlatszerű terv el is készült.
