A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)

Vas Leó: Mesterséges víziutak

82

vízépítés

Az osztály tanulmány tárgyává tette az egyes tervezett mesterséges hajózó- utak várható forgalmát, illetve azok jövedelmezőségét is. Az összegyűjtött adatok alapján a várható forgalom tekintetében gazdaságosnak találta a táblázatban kimutatott hajózóutak nagyobb részének létesítését, kivéve a Nyitra, Ipoly, Rába, Rábca, Latorca, Laboré, Ung folyók csatornázását, valamint a Hortobágy- vidéki hajózó- és öntözőcsatornát. Ezeknek megvalósítása nem látszott egyelőre gazdaságosnak.

Bár nem tartozott ez osztály működésének keretébe, de —■ mint érdekes tervezet — nem maradhat megemlítés nélkül a magyar Duna—Odera, helyesebben Komárom (Vág)—oderbergi csatorna vázlatos terve sem, melyet az 1901/2. évben a kereskedelemügyi és földmívelésügyi minisztérium mérnökei együttesen készítettek el.

f) A Duna—Tisza-csatorna tervei

A Dunát a vele részben párhuzamosan folyó Tiszával már több mint 200 évvel ezelőtt is Pestről kiinduló hajózócsatornával kívánták összekötni. Erre vonatkozólag császári dekrétumokat is adtak ki.

Pestet a Sajó-torokkal, Szolnokkal vagy Csongráddal összekötő csatornára azóta is több tervet készítettek, és pedig: Balla Antal (1791), Specht százados, Vedres István (1805), Beszédes József (1839), Boros Frigyes (1860), Koltor László (1904).

E század elején a kereskedelemügyi minisztériumban külön csatornatervezőosztály létesült, mely egy Budapestről kiinduló Duna—Tisza-csatornára három alternatív tervet dolgozott ki:

1. Budapest—szolnoki csatorna magas vezetéssel; vagyis a csatorna hajózózsilipekkel emelkedik a Dunától a vízválasztóig s onnan ugyanúgy száll le a Tiszáig. A csatorna Dunaharasztinál indul ki a soroksári Dunaágból és Szolnoknál torkollik a Tiszába. Hossza 93.2 kilométer (Budapestig 107.8 kilométer). Magassága a Duna felett a vízválasztóig 40 méter, a Tisza felett a vízválasztóig 57 méter, az összes legyőzendő magasságkülönbség 97 méter. A hajózózsilipek száma: 21. Költsége 43,879.000 korona lett volna.

2. A Budapest—csongrádi csatorna magas vezetéssel. Hossza Dunaharasz- titól 126.5 km (Budapesttől 141.1 km). Magassága a Duna felett a vízválasztóig 12.5 méter, a Tisza felett 32.75 méter, az összes legyőzendő magasságkülönbség 45.25 méter. A hajózózsilipek száma: 10. Költségét 46.481.000 K-ra számították.

3. Budapest—csongrádi csatorna mély bevágással. A csatorna Dunaharasztinál kiindulva, átvágná a Duna—Tisza közti vízválasztót, a Dunából gravitációs úton tápláltatnék s csak a tiszai lejtőn mutatkozó, mintegy 21 méter esésen építenének vízlépcsőket. A csatorna hossza 133.0 kilométer (Budapesttől 147.6 kilométer). A hajózózsilipek száma: 5. Az összes költség 46,471.000 koronát tenne ki.

A kereskedelemügyi minisztérium „Adatok” című kiadványa e három vonal közül a Budapest—csongrádi magasvezetésű csatorna kiépítését tartja a legelőnyösebbnek.

1907-ben a földmívelésügyi minisztérium is készített tervet egy Budapest—- szolnoki magasvezetésű csatornára. E terv szerint a csatorna a főváros határában indult volna ki a soroksári Dunaágból; a vízválasztó két lejtőjén az összes eséskülönbség 85 méter; a hajózózsilipek száma: 11. A költség 51,600.000 K volna.

A háború után különböző oldalról újból fölmerült a Budapest—csongrádi mélybevágású csatorna terve, a Dunából nyerhető öntözővíz és az általa termelhető elektromos energia hasznosításával kapcsolatban. Ez alkalomból a földmíve-