Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)

2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)

lemezhetjük, hogy a síkság nem okozott akadályt a település kialakításában, így a síkvidéki területek települései méretekben kiterjedtebbek, nagyobb helyet foglalnak el. A nagyobb területi terjeszkedés eredményeként az egyes telkek méretei is nagyobbak, a lakóépületek körüli kertekben termelik meg a zöldséget, gyümölcsöt. A dombvidéki települések alakját az esetek zömében a dombok között kialakult völgyek szélessége határozza meg.

A belterületi vízrendezés hidrológiai paraméterei esz- szetettek, a rendelkezésre álló módszerek és méretezési irányelvek, segédletek elsősorban a csapadékból származó felszíni lefolyás fajlagos vízmennyiségeinek meghatározását segítik elő.

A települési (belterületi) vízrendezés tárgya:

a) a csapadékokból keletkező lefolyó víz elvezetése, '

b) a káros talajvíz elvezetése,

c) a településen átfolyó vízfolyás rendezése.

a) A belvíz a településeken is jelentős károkat okoz. Különösen a megfelelő alapozás és szigetelés nélkül épített vályogfalú vagy vertfalú lakó- és gazdasági épületek érzékenyek az elöntésre, 1-2 napi pár cm-es elöntés már az épület összeomlását eredményezheti. A falak átnedvesedése a téglaházakat is egészségtelenné teszi.

Minden vízelvezetési feladatnál - így a belterületeknél is - az első feladat az elvezetendő vízmennyiség megállapítása .

A gyakorlati mérnöki tervezést a lefolyó vízhozam idősora (árhullámképe), illetve a lefolyó tetőző vízhozam érdekli, mégpedig a gazdasági szempontok érvényesítése érdekében az előfordulási valószínűségekkel együtt. A lefolyási árhullámképek - a vízhozam idősor - előállítására a legalkalmasabbak az ún. egység-árhullámkép módszerek. Kérdés, hogy milyen egységárhullámkép alakot válasszunk, s mik legyenek annak a paraméterei, továbbá mennyi a lefolyó csapadékmennyiség, az ún. hatékony vagy lefolyást képző csapadék.

A településeknél, mint kis vízgyűjtő területeknél a rövid időtartamú, nagy intenzitású csapadékok a mértékadók.

Az a tervező gyakorlat ma, hogy egy kiválasztott, ún. mértékadó vagy mértékadónak elfogadott vízhozamra történik a . hidraulikai méretezés. A vízrendezésnek azonban legtöbb területén nem áll rendelkezésre vízhozam észlelés, tehát a vízhozamot számítani kell.

A vízrendezés jelenlegi gyakorlati méretezése az ún. racionális módszerre alapozott, ez a méretezés csapadék-le- folyás "modellje". 2

A racionális méretezési módszerrel kisebb (1 km -es, vagy annál kisebb) vízgyűjtőket méretezünk. A módszer lényege az, hogy a cstornahálózat vizsgált szelvényének legnagyobb (mértékadó) terhelését az a csapadék szolgáltatja, melynek időtartama egyenlő az összegyülekezési idővel (T=T). Ez a módszer a vízgyűjtő karakterisztikát tekinti egység-ár98