Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
hullámképnek és a lefolyó csapadékmennyiséget a lefolyási tényezővel való szorzással állítja elő. Az árhullám és így természetesen a tetőző vízhozam előfordulási valószínűségét a kiváltó csapadék előfordulási valószínűségével veszi azonosnak. így jár el - szinte kivétel nélkül - minden vízhozam számítási eljárás, annak ellenére, hogy ez durva közelítés, hiszen azonos csapadékokból különböző árhullámképek keletkezhetnek. Hazánkban tehát a települések csapadékcsatornáit az 1, 2 vagy 4 évenként átlagosan egyszer előforduló, időben állandó intenzitású záporcsapadékból keletkező, vele azonos gyakoriságú lefolyás tetőző vízhozamának kármentes levezetésére méretezik. A fejlett ipari országokban a mértékadó záporból keletkező tetőző vízhozamot az átlagosan 3-20 évenként egyszer ismétlődő záporból számítják. A racionális számítási mód a lefolyó vizeket eleve károsnak tekinti, és az összegyülekezésnek megfelelő intenzitással tervezi a vízelvezetést. A racionális méretezési eljárásból adódó fajlagos vízhozamértékek ezek alapján igen nagyok. Az árhullám valószínűségi érték módosítására a beszi- várgási görbe és az intercepció (a növényzet ágain, levelein való vízvisszatartás) ismerete módot adna, ha a csapadékot megelőző talajállapot és a csapadék együttes eloszlása ismert volna, de az ilyen vizsgálatok még csak kísérleti jellegűek. A lefolyási számítás alapja a csapadékfeldolgozás, de a csapadékintenzitás időben változik, a belterületi eloszlása is egyenlőtlen. A csapadék lefolyó hányadát a vizház- tartási mérlegből számíthatjuk, a beszivárgási görbe és az intercepció figyelembevéte lével. A beszivárgási folyamat leírására a tározás differenciál-egyenletéből is levezethető exponenciális alakú Horton összefüggés általánosan elterjedt. Ebben szerepel a folyamatos beszivárgási intenzitás, a maximális beszivárgási intenzitás száraz talaj esetén, a két intenzitás különbsége, a beszivárgás időbeli változását jellemző - a talajminőségtől függő - konstans. A csapadék tározására a fedőrétegben rendelkezésre álló tározási térfogat változik a csapadékot megelőző időszak hidrometeorológiai viszonyaitól függően, erre be lehet vezetni egy telítettségi mutatót. De van még egy tározótérfogat: a felszíni vízvisszatartás, ami a száraz felszín bened- vesítésére szolgáló csapadékmennyiségből, az intercepcióból és a terepfelszín mélyedéseiben maradó (tehát le nem folyó) vízmennyiségből áll. Ezzel a kezdeti vízvisszatartással tehát számolni kell, úgy mint a beszivárgási görbével is számolunk. Mint látható, a csapadékból lefolyásra kerülő mennyiség meghatározása eléggé bizonytalan, hiszen sokszor pl. nem is keletkezik felszíni lefolyás. 99
