Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
1. Bevezetés
Az erózió káros felszíni elváltozások keletkezése a víz pusztító hatása folytán, amelynek következtében a talaj termőképessége kisebb-nagyobb, esetleg teljes mértékben lecsökken. Lejtős területeken szegényíti a domboldalak termőrétegét, kimosva a humuszt, a legfinomabb szemcséket, s a lemosott anyag szintén károkat okoz (a völgyfenék, a csatornák, medrek eliszapolódnak). A védekezés mező-, erdőgazdasági jellegű műveletekből és műszaki eljárásokból áll. A defláció a szél által előidézett talajpusztulás. A szélnek szárító hatása van, a szélkifúvás károsítja a talajt, nemcsak ott, ahonnan elviszi a finom szemcséket, hanem ott is, ahol lerakja, és emellett a növényzetet a hozzájuk verődő éles homokszemek megsebzik, tönkreteszik. A talajjavítás kiterjed a savanyú, a szikes és a homoktalajok fizikai, kémiai és biológiai javítására, a nagyobb termékenység elősegítésére. A vízrendezés a talajok vízháztartás-szabályozásának eszköze. Feladatkörébe tartozik: a csapadék tározása a talajban és a felszínen, a fölösleges vizek levezetése és tározása, a talajvízszint szabályozása, a talajok káros víz- és hordalékelöntésektől való védelme, valamint a vízszeny- nyezések megelőzése. Célja a lehullott csapadék helybentar- tása, helybeni hasznosítása, és csak a helyileg nem hasznosítható káros vizek rendezett elvezetése. A vízrendezési feladatok síkvidéki, valamint domb- és hegyvidéki feladatokra felbontását nemcsak mennyiségi eltérések, hanem jelentős minőségi különbségek is szükségessé teszik. A síkvidéki vízrendezés alapvető feladata a felesleges vizek olyan mértékű és ütemű levezetése, hogy a vízfeleslegek okozta károk minél kisebbre csökkenjenek. Síkvidéki területeken természetes állapotban, összefüggő, a víz levonulását biztosító kifejezett mélyvonulatok nincsenek, így csapadékosabb őszi-tavaszi időjárás, vagy egy-egy nagyobb eső után, főként a mélyebb fekvésű, kötöttebb talajú helyeken, a kisebb-nagyobb lefolyástalan mélyedésekben a víz- mennyiségnek az a része, amelyik az eső (illetve hóolvadás) időtartama alatt nem tud beszivárogni, összegyűlik, így felszíni elöntések, úgynevezett belvizek jelennek meg. Belvíznek tehát a sík területeken, a talaj felszínén, terepmélyedésekben összegyűlt, főként csapadékból származó, károkat okozó felszíni vizet, vagy a felszíni talajréteget teljesen telítő, természetes úton el nem távozó vizeket nevezzük. Domb- és hegyvidéki területeken a felszínre csapadék formájában jutott vízmennyiségnek az a része, amely a talajba nem tud közvetlenül beszivárogni, a dombos részekről a mélyvonulatokban emberi beavatkozás nélkül is lefolyik, és a völgyekbe, vízfolyásokba jut. Dombvidéki területekről lefolyó vízmennyiséget főként az embertől független külső (meteorológiai, domborzati, talajtani és növényzeti) adottságok határozzák meg, és csak kisebb mértékben van lehetőség a vízhozamok és vízmennyiségek mesterséges szabályozási8
