Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
1. Bevezetés
ra. A víz gyors levonulása okozza a károkat a területen (erózió) vagy a völgyekben, vízfolyásokban (vízmosás). Domb- és hegyvidékeken a rendezést csak úgy szabad végezni, hogy az agronómiái, erdészeti és műszaki jellegű beavatkozások egymás kiegészítői legyenek. Hazánk síkvidéki, illetve domb- és hegyvidéki vízrendezési területi megoszlását az 1.1. ábra tünteti fel. A síkvidéki területeken a kis felszíni esésnek megfelelően az alapvető feladat a felszíni levezetés gyorsítása. A domb- és hegyvidéki területeken a nagy felszíni esésnek megfelelően az alapvető feladat a felszíni vízlevezetés, vízfolyás lassítása, fékezése. A lecsapolás lápterületek vízrendezését jelenti, elsősorban nyílt árkokkal, melyek a felületi, valamint a magas, talajvizet levezetik. A vízi növényzettel, náddal, sással, gyékénnyel fedett talaj szántóföldi termelésre alkalmassá válik. A talajcsövezés (drénezés) a talajvízszint süllyesztése a felszín alá (általában 0,8-1,5 m mélyre) helyezett perforált műanyag- vagy égetett agyagcsövekkel, illetve a talajba húzott vakonddrénekkel. A káros víztöbblet elvezetésén túl javítja a talaj víz-, hő- és légháztartását, művel- hetőségét, tápanyagforgalmát, és ezzel növeli a növénytermesztés eredményességét. Korszerű üzemi vízrendezési mód, mind sík-, mind domb- és hegyvidéki területeken alkalmazzák. Domb- és hegyvidéken főként a völgyfenéki részeken indokolt (hazánkban mintegy 400 ezer ha völgyfenék van). 9
