Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)

2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)

-2.7.2 Csatornák hosszszelvényi tervezése

A főcsatornák fenékmélységét és esését úgy kell megállapítani, hogy azok a mellékcsatornák vizét lehetőleg akadálytalanul, gravitációsan befogadhassák, valamint a mértékadó vízhozamot biztonsággal, kiöntés és kártétel nélkül vezessék le.

A többi csatornánál is ügyelni kell arra, hogy azok a mértékadó (kiépítési) vízhozamot kiöntések nélkül, vagy csak a terv szerint megengedett helyeken és mértékben való kiöntéssel vezessék el. A mértékadó vízhozamhoz tartozó víz- szin . általában 10-20 cm-rel a terep alatt maradjon. Ennek érdekében a "biztonsági méretet" 30-60 cm-re szoktuk felvenni. Ez az érték az alábbi tényezők mérlegelésével adódik:- ahhoz, hogy a felszíni víz a csatorna melletti közel vízszintes terepről, a terepfelszínen vagy kis mélyedéseiben folyhasson a csatornába, a már említett 10-20 cm-re szükség van,- a csatorna feliszapolódása közvetlen az építés után megkezdődik, a csatornának nemcsak a műszaki átadás időpontjában, hanem még a 3-5 évenként bekövetkező rendszeres fenntartási medertisztítást megelőző időszakban is vezetnie kell a mértékadó hozamot,- számolni kell a meder vízszállító képességének a mederérdesség változásaiból eredő időszakos csökkenésével.

Ezek miatt tehát az említett 30-60 cm tulajdonképpen nem is biztonsági méret, hanem tartalék a kedvezőtlen hatások miatt.

A magassági vonalvezetésnél ügyelni kell az elérhető földmunkaminimumrá, a lehető legkevesebb számú műtárgy alkalmazására. Ha a csatorna olyan helyi terepmélyedésen halad keresztül, amelyben összegyülekező vizek biztonságos elvezetése nagyon költséges vagy műszakilag nehéz, esetleg a csatornahálózat szükségessé váló nagymértékű mélyítése miatt megvalósíthatatlan, kivételesen megengedhető, hogy a nagyvizek a csatornából kiöntsenek.

Tervezéskor a vízszinteket a műtárgyak egymásra ható . visszaduzzasztása által okozott magasságveszteségek figyelembevételével kell megállapítani. Mivel a csatornában előálló sebesség nem csupán az eséstől függ, hanem az ismert csatornaméretezési képletekben szereplő egyéb tényezőktől is (pl. R hidr.sugártól), nem lehet az esésre értékeket megadni. A csatornák fenékesésének alsó és felső határát a csatornába kialakuló vízsebességek határozzák meg. A földmedrű csatornákban a vízsebesség alsó határa, a víz lebegtetett hordalékától függően 0,20-0,30 m/s, felső határa a csatorna földanyagától függően változó, de kötött talaj esetében sem lehet nagyobb, mint 1,0—1 ,2 m/s.

Ha a csatorna esése kicsi, vagy a kialakuló sebesség 0,20 m/s érték alatti, akkor közbenső, esésnövelő szivattyú75