Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
A belvízveszélyeztetettségi mutató, mely komplexen fejezi ki a belvízi elöntésben szerepet játszó összes tényező hatását, alkalmas arra, hogy segítségével számszerűen összehasonlítsuk az egyes belvízrendszerek, vagy a mezőgazdasági üzemek, esetleg nagyobb térségek (pl. megyék) belvízi adottságait. A mutató figyelembevétele reálisabbá teszi a vízrendezés helyzetének értékelését, mert nyilvánvaló, hogy pl. a kívánatos csatornasűrűség a veszélyeztetettség mértékétől függően más és más lehet. A mutató segítséget adhat a vízrendezések fejlesztési (tervezési) munkáihoz is. 2.2.11 Belvizi előrejelzések A belvízvédekezés sikerét nagyban segíthetik a belvízi előrejelzések, mert lehetőséget adnak az időben való felké-' szülésre. Az előrejelzés nemcsak a vízügyi szolgálat számára fontos, hanem a mezőgazdaságnak is, hiszen a főcél a belvízkárok megelőzése, illetve csökkentése. Az előrejelzésnél az egyik legfontosabb paraméter a talaj mindenkori víztározó képessége, mivel a belvízképződés a szabad tározótér feltöltődése után várható. Talajvízállás- észleléssel és a talaj nedvességtartalmának nyilvántartásával, vízháztartási egyenletekkel lehet ezt elvégezni. Cél lehet magát a belvízi jelenséget, a legnagyobb elöntést, a legnagyobb lefolyást, a belvíz tömegét, a belvíz területi megoszlását előre jelezni. A téli-tavaszi belvizek előrejelzésére Pálfai I. numerikus módszert dolgozott ki, a szegedi VÍZIG területére vonatkozó 1956-82. évi adatok alapján. Mivel a belvizek és a hidrometeorológiai tényezők kapcsolata bonyolult, s kellően még nem tisztázott, a belvíz jellemzői közül csupán kettőt: a téli-tavaszi maximális elöntés nagyságát és a maximális napi lefolyást próbálta számítás útján meghatározni. A belvizet előidéző hidrometeorológiai tényezők értékeit összevetette a keletkezett belvíz legfontosabb jellemzőivel, a téli-tavaszi maximális elöntés és maximális napi lefolyás nagyságával, s több változatban végzett regressziós számításokkal megkereste a legszorosabb kapcsolatot mutató matematikai összefüggéseket. A hosszú távú (1-2 hónapos időelőnyül előrejelzési módszernél független változóként a november-december-január havi csapadékok súlyozott összegét és a talajvízszint felszín alatti mélységét szerepeltette. A rövid távú (4-7 napos) előrejelző modellnél összesen 11 tényezőt vett számításba, melyeket két fő változóba vont össze: a vízterhelési mutatóba és a vízbefogadóképességi mutatóba. Előbbit a maximális és a kritikus hóvastagság, az elöntés kezdete előtti 30 nap csapadékösszege és párolgása, a hó tömörödési ideje, a hó olvadásának üteme és az olvasztó eső mennyisége; utóbbit a talajvíz mélysége, a fenti 30 napos időszak előtti 60 nap csapadékösszege és párolgása, valamint a talajfagy mélysége 40 '
