Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
2.2.9 A Gödöllői Agrártudományi Egyetem által Békés megye komplex mezőgazdasági vízgazdálkodás-fejlesztési tanulmánytervének kidolgozásánál alkalmazott számítási mód (1972—1976) A kutatók (Oroszlány István, Ravasz Tibor és munkatársaik) értékelték az eddigi tervezési eljárásokat, majd széles körű elemzéssel tárták fel Békés megye természeti körülményeit, a hidrológiai és agronómiái jelenségek közötti kapcsolatokat. A síkvidéki vízrendezés tervezési irányelveinek felülvizsgálata azért időszerű, mert a mezőgazdasági termelés intenzitásának növelésével, közelebbről a növénytermesztés gépesítésével, és ezen belül különösen a nagyteljesítményű traktorok és gépek alkalmazásával a vízrendezés iránti igények megnőttek. Az ilyen irányú fejlesztéshez a korábbi módszerek nem alkalmasak. A probléma abban van, hogy a felszíni vízképződés és lefolyás jelensége a 100-200 ha nagyságú táblák méretei között teljes összetettségében még nem eléggé ismert. Ismerünk hidraulikai összefüggéseket, melyeket laboratóriumi körülmények között tártak fel, ezeknek a szabadtéri adaptálása azonban nem egyszerű dolog. Alföldünk talajainak jelentős része kötött és részben szikes. Bár sík, sok kis lefolyástalan teknővel tarkított. Ebből következően a talaj szikkadása egyenlőtlen, művelése nem lehet egyenletes minőségű. Ha a felszíni vizek levezetése lassú, a nagy traktorok munkája késik, ami nagy gazdasági hátrányt jelent. A jelenlegi síkvidéki vízrendezési létesítményeink tervezése általában ún. nagytérségi szemlélettel történt. Ennek lényege, hogy egy nagy adott vízgyűjtő vagy belvízrendszer egésze képezte a tervezés tárgyát, a vízgyűjtő területen gazdálkodó mezőgazdasági üzemek földhasználatának, agronómia! tevékenységének - ezek várható változásának - elemzése nélkül. Ennek objektív oka a mezőgazdasági termelés viszonylag alacsonyabb szintje, az üzemi vízrendezési igények meghatározatlansága volt. A műszaki feladatot nem táblára vagy üzemre, hanem vízrendszerre úgy fogalmazták meg, hogy mekkora kapacitású belvíz-főcsatornára vagy átemelő szivattyúkapacitásra van szükség, hogy a valamilyen valószínű csapadékmennyiség esetén keletkező belvizet az egész belvízrendszerből x nap alatt levezesse. Természetesen ez a szemlélet és módszer is igyekezett bizonyos mezőgazdasági szempontokat figyelembe venni, főleg a növényi víztűrések mértékét. Ravasz Tibor fogalmazta meg a táblacentrikus vízrendezés agronómiái igényét. Szerinte az agronómiái célú vízrendezés kiindulási pontja az üzem, és alapja a termelési alapegység, a szántóföldi tábla. Ez ugyanis a nagyüzemi termesztés legkisebb területi eleme, amelynek mesterségesen kialakított, egyöntetűen kezelt és hasznosított termőhelynek kell lennie. A tábláról lefolyó vízmennyiség számítási módszeré35
