Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)

2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)

san tárgyalja. Ezzel először jelent meg a szakirodalomban az a felfogás, amely a síkvidéki felszíni vizeket is egy vízgyűjtő által szállított árvíznek tekinti.

Az első tudományos vizsgálatok az egyes vízgyűjtők hidrológiai sajátságait igyekeztek feltárni. Az egyes kiválasztott időszakokban leesett összes csapadékmennyiség és ténylegesen lefolyt vízmennyiség arányát vizsgálták.

2.2.3 Az összegytllekezési elméletek megjelenése

A hazai szakirodalomban a század elején megjelent jelentős elméletek már kezdtek elállni a statikus szemlélettől, és a lefolyó belvizet a sikvidéki vízgyűjtőn összegyülekező árvíznek tekintettéK, ami dinamikus szemlélet.

Korbély Józse-f* volt az első, aki tudományos részletességgel elemezte az összegyülekezés során végbemenő fizikai folyamatokat és vizsgálta az azokban szereplő alapvető tényezőket. A belvizet úgy fogta fel, hogy "...a víz a talajba szüremkedik és mint talajvíz, lassú eséssel húzódik a lecsapoló csatornákba." Hozzátette azonban, hogy "huzamosabb ideig tartó esőzés után, ha az esőzés a talaj felső rétegét vízzel telíti, a felszíni csörgedezés is megindul."

Korbély József nemcsak általában a tudományosan meg- alapozott felszíni hidrológia egyik úttörője volt hazánkban, hanem speciálisan a belvíz hidrológiája terén is ő fektette le a kutatás elméleti alapjait. Plasztikus leírása az összegyülekezés végbemeneteléről, feltárt csapadéktörvényszerűségei, valamint a lefolyási tényezővel kapcsolatos vizsgálatai elevenen hatottak a későbbi kutatókra.

Kenessey Béla nem tett különbséget a hegy-, domb- és síkvidéki vízgyűjtők összegyülekezési folyamatát illetően. "Az árvizek számítása csapadékból" c. alapvető munkájában (1928) ő is osztrák, svájci és bajor kutatók eredményeiből indult ki, és az azok által kialakított szerkezetű csapadék-összefüggéseket és lefolyási tényező képleteket vezette be hazai viszonyokra. A csapadékot illetően képlete az egy napos csapadékértékekből más időtartamú csapadékhoz tartozó területi átlag kiszámítását teszi lehetővé. A lefolyási tényezőt illetően bevezette az

cC — (X ^ + OC 2 + tX 2

képletet, amelyben oC^ a lejtési viszonyok, OC a talaj víz- áteresztő képességének, oC^ pedig a növénytakaró hatását veszi figyelembe. Az egyes tagok értékeire táblázatokat adott.

Megadott képleteivel és az azokhoz tartozó táblázatokkal olyan számítási módszert vezetett be, amely feltételezi a szabad összegyülekezési folyamatot. Miután meglátta a lefolyási tényező éven belüli változásának jelentőségét is,

25