Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
hazánk területének mintegy felét érinti, míg külföldön ez a kérdés sokkal kisebb jelentőségű. A síkvidéki vízrendezés évszázados múltja alatt számos vízrendezési elmélet alakult ki. Ezeket többféle szempont alapján lehet csoportosítani, az egyik szerint pl. négy nagy, jellegzetes csoportba lehet foglalni; a) statikus szemléletű, b) dinamikus szemléletű, c) vízgazdálkodási szemléletű, d) rendszerhidrológiai alapelveken felépülő vízrendezési elméletek. A statikus szemléletű vízrendezési elméletek a vízrendezés kezdeti időszakában keletkeztek, amikor a belvíz jelenségét úgy tekintették, mint a vízgyűjtő mélyebb részein megjelenő álló víztömeget, amelyet az elöntött terület hasznosítása érdekében - a termelési, gazdaságossági szempontok mérlegelésével - meghatározott időn belül el kell vezetni. A dinamikus szemléletű vízrendezésre a felszíni.vízmozgás , a lefolyás, a vizek összegyülekezésének vizsgálata a jellemző. Ilyen pl. az összegyülekezési elmélet, a lefolyási függvények. Ezután jelentkeztek a hatékonysági kérdések, vagyis, hogy milyen mértékben érdemes a levezető műveket kiépíteni. Ekkor alakult ki a tűrési idő figyelembevételével kidolgozott tározásos összegyülekezési dinamikus elmélet. A dinamikus elméletek alapelemei (a felszíni lefolyás, folyamatos vízmozgás, összegyülekezés) elsősorban a domb- és hegyvidéki vízgyűjtőkre jellemzők, síkvidéki vízgyűjtőkön az alapelemek nem így jelentkeznek. Mivel itt az emberi beavatkozásoktól függő, befolyásolt összegyülekezés van, a mozgási elemek a statikus (pl. tározási) elemekkel összefonódnak. A vízrendezés hasznosítási kérdéseire azonban az előző elméletek egyike sem tért ki, mindegyik csak levezető víz- rendezési jellegű. A vízgazdálkodási szemléletű elméletekben már a csapadék hasznosításával kapcsolatos szempontok is szerepelnek. Ezek figyelembe veszik a termőtalaj vízháztartását, mert csak így kaphatunk választ arra, hogy a talaj mennyi vizet tud hasznosítani, illetve kár nélkül tározni, és mennyi az elvezetendő vízmennyiség. A rendszerhidrológiai módszerekkel történő belvízkutatás nagy érdeme, hogy a fizikai-matematikai modell felállításához az eddigieknél alaposabban tárja fel a síkvidéki, befolyásolt összegyülekezési folyamatokat, s megmutatta, hogy csupán a felszíni vízmozgásra felépített dinamikus elméletekkel nem oldhatók meg a síkvidéki vízrendezés problémái . A fajlagos vízhozam (amely a levezető csatornahálózat adott szelvényéhez tartozó, az egységnyi területről az időegység alatt levezetendő vízmennyiség, a[l/s ha] , vagy 23
