Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)

2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)

is lehetővé a nagyüzemi (50-100 ha-os) táblák kialakítása.

A nagyüzemi táblák számtalan előnye mellett a táblák felesleges vizeinek elvezetése általában nincs megoldva, így jelentős belvízkárok keletkeznek, holott a főművek megvannak, és kihasználatlanok.

Hidrológiai és vízháztartási szempontból is különbséget kell tennünk kis- és nagytérségi vízrendezés között.

Az eddigi gyakorlatban a kis térségekben a kis területekre kiterjedő rövid időtartamú, nagy intenzitású esők által kiváltott lefolyásokat tartották mértékadónak. A nagy területek kategóriájában pedig a tél végi, hosszú időtartamú, nagy csapadékmennyiséget adó esőkből, olvadásokból származik a mértékadó helyzet. A két területi határ között mindkét hatás eredményezhet mértékadó állapotot.

A kis- és nagytérségi vizsgálatok sajátos egységet kell, hogy alkossanak, hiszen a kis térségek részei a nagy térségeknek. Ugyanakkor mégsem lehet a nagytérségi vízrendezési feladatok megoldásánál egyszerűen a kis térségekre külön-kü- lön kapott viszonylag nagy mértékadó fajlagos lefolyásértékeket összegezni, ez gazdaságilag túlméretezett, hidrológi- ailag értelmetlen eredményre vezetne. Bár számos méretezési javaslat szerepel a szakirodalomban, ezek továbbfejlesztése indokolt.

A vízrendezés nem új tudományág, már a legrégibb történelmi időkben is végeztek vízrendezési munkálatokat. Az ókori Babilóniában, Kínában, Egyiptomban, Indiában és másutt időszámításunk előtt a negyedik, a harmadik, valamint a második évezredben, a görögök és rómaiak az időszámításunk előtti első évezredben nagy, és mai szemmel nézve is műszakilag jelentős vízrendezési létesítményeket építettek. Ezek az ókori vízrendezési létesítmények az idők folyamán legnagyobbrészt elavultak,megsemmisültek. A rómaiak számos vízrendezési létesítményt építettek, ezek közül sok befejezetlen maradt, mert létesítésük célja meghaladta az akkori műszaki lehetőségeket. A középkorban és az újkor elején csökkent ugyan a vízrendezés iránti érdeklődés, azonban a XVIII. és különösképpen a XIX. században a települések, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság fokozatos fejlődésének hatására újra felélénkült.

A becslések eredményei szerint az egész világon ez ideig mintegy 2 millió km2 mezőgazdaságilag művelt területen végeztek vízrendezést, emellett a világ minden részén még ma is hatalmas, olyan terméketlen mocsarak, tőzeges, elvize- nyősödött, nem művelhető területek vannak, amelyeken vízrendezést kell végezni. Ilyenek mindenekelőtt azok a területek,

2.1 A hazai síkvidéki vízrendezés fejlődése