Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
zabb rétegeket hasznosan fel tudjuk tölteni. A vízrendezési műveket úgy kell létesíteni, hogy a csapadékvíz helyszíni tárolását - és későbbi felhasználását - tegyék lehetővé. A csapadék sokévi átlaga az Alföldön 500-550 mm, szélsőséges esetben az évi csapadék 800-900 mm fölé emelkedhet. Országos méretű belvizek általában csak 700-800 mm-t meghaladó évi csapadék esetében keletkeznek. Nagy, heves esők, többnapos bő csapadék, hirtelen hóolvadás szintén okozhat nagy belvizeket. A vízrendezés általános célja olyan tartós vízháztartási helyzet kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy egy adott táblán, mint termőhelyen a víztöbblet ne váljon termést és termelést korlátozó tényezővé. A vízrendezést régebben passzív vízgazdálkodási ágnak minősítették, holott a vízrendezésnek csak egy részterületét jelenti a belvíz elleni védekezés, vagyis az egyértelmű kárelhárítás, a csapadékvíz visszatartása aktív vízgazdálkodási tevékenység. A síkvidéki vízrendezési művek tagozódása hármas: Jelentős közcélú művek (főművek) a nagy térségre kiható, alapvető létesítmények, pl. a belvízi főcsatornák, a nagy teljesítményű szivattyútelepek. Ezek létesítését, fenntartását, üzemeltetését az Országos Vízügyi Hivatal és területi szervei állami költségvetésből, mint állami feladatokat látják jelHelyi jelentőségű -közcélú (társulati) művek több mező- gazdasági üzem érdekét, tehát kisebb térségre kiterjedő víz rendezési feladatok megoldását látják el, működési területükön saját erőforrásaik és jelentős állami támogatás fel- használásával. Ezen művek létesítésére, fenntartására és üzemeltetésére általában vízgazdálkodási társulatok alakultak. Az üzemi művek a kizárólag egy-egy üzemet érintő, üzemi vízrendezések megoldására hivatott művek. Létesítésükről, fejlesztésükről, üzemeltetésükről, fenntartásukról az egyes érdekelt mezőgazdasági üzemek saját erőforrásaik és jelentős állami támogatás felhasználásával gondoskodnak. Ez a tagolás mesterséges, mert a három rész tökéletes együttműködésére van szükség. Nem lehet feltenni úgy a kérdést, hogy melyik a fontosabb, mert az egyik hiánya csaknem feleslegessé teheti a másik kettő létét is. A három között sok helyen nagy aránytalanság mutatkozik. Jelenleg az az általánosabb eset, amikor a főművek kihasználatlanok, mivel az egyes gazdaságokban sok helyen még megoldatlan a nagyüzemi táblák megfelelő mértékű vízrendezése, így nagy területeken jelentkező vízborítások mellett nem jut be a mellékcsatornákba, s azokon át a szivattyútelephez a kiépítési vízhozam. Ennek egyik jelentős oka az, hogy a felszaba dulás után, a kisüzemi gazdálkodásról a nagyüzemire való át térésnél több kis (néhány hektáros) parcellából lett egy nagyüzemi tábla, a korábban meglevő sűrű dűlőút-hálózat, és az azzal együtti dűlőút-árkok beszántásával. így vált ugyan 16
