Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
3. Árvízmentesítés és árvízvédelem
- a vízvezető réteg teljes vagy részleges lezárása résfallal vagy szádfallal (3.6/f ábra). A választott megoldás, illetve több együttes alkalmazása mindig a helyi adottságok függvénye. A résfalkészítés az elmúlt 30 év alatt fejlődött ki a jelenlegi magas műszaki-technikai szintre. A buzgárok és fakadóvizek csökkentése akkor a legnagyobb mértékű, ha a gát alatt elérhető mélységben összefüggő vízzáró réteg van, s a résfalat ebbe bekötik. A részletes feltárás fontos, hiszen lehetnek csupán az áteresztő rétegbe ékelődött agyaglencsék. A nem teljes résfal a szivárgó víz útjának hosszát növeli, így a gradiens értékét csökkenti. Fontos annak feltárása, hogy a szivárgásba töltéstesten vagy az altalajon, vagy mindkettőn át egyszerre jelentkezik. Ha mindkettőn, a résfalat célszerű az árvédelmi töltés hullámtéri rézsűjében a mértékadó árvízszint magasságából indítani. A hidraulikai méretezésnél a kilépési sebesség, vagy a megengedhető gradiens meghatározására a már említett Bligh féle empirikus összefüggés, Lane és Zamarin táblázatai használhatók. b) A töltés állékonysága elcsúszás ellen. A töltés ál- lékonysága az altalajtömb állékonyságához hasonlóan nagymértékben függ a szivárgó víz áramlási nyomásától. Ennek számbavételéhez azonban ismerni kell az áramképet határoló áramlási vonalakat. Míg az alsó határvonal rendszerint adott (a vízzáró réteg felszíne az altalajban), addig a felső határvonal - az ún. szivárgási görbe - alakja és helyzete a töltést terhelő vízoszlop magasságától és a geometriai méretektől függ. Állékonyság szempontjából nyilvánvalóan a legkedvezőtlenebb, legmagasabban elhelyezkedő szivárgási vonal a mértékadó. Ez akkor alakulhat ki, ha a szivárgás eléri a permanens állapotot, és a töltés közvetlenül a vízzáró rétegen áll. Ha ugyanis a vízzáró réteg nagy mélységben helyezkedik el, vagy a töltés nagyon széles, a szivárgási görbe nem lép ki a felszínre. Ha azonban a vízzáró réteg magasan helyezkedik el, és a töltés szélessége nem túl nagy (árvízvédelmi gátaknál pedig általában ez a helyzet), akkor a szivárgási görbe metszi a mentett oldali rézsű vonalat, a víz a rézsün kilép. Nyilvánvaló, hogy a szivárgási görbe legmagasabb és egyben legkedvezőtlenebb helyzete az lesz, ha a töltés közvetlenül a vízzáró rétegen áll. Ezért az állékonyság-vizsgálatot mindig annak feltételezésével kell elvégezni, hogy a töltés vízzáró talajon áll. A szivárgási görbe alakját mélyen fekvő és felszínközeli talajvízszintnél, valamint felszíni vízzáró rétegnél a 3.14. ábra mutatja. Az irodalomban számos módszer van a szivárgási görbe meghatározására. A töltés elcsúszással szembeni állékonyságának ellenőrzése során azt kell megvizsgálni, hogy a töltés alaprétege ■rendelkezik-e nagyobb nyíró ellenállással, mint a benne ke158
