Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
3. Árvízmentesítés és árvízvédelem
\ ■ kák építésének teljes gépesítése teszi lehetővé, hogy az egyes ötéves tervciklusokban elvégzett földmunka mennyisége egyre nagyobb. 1945-től 1960-ig 15 millió m^ volt a beépített mennyiség, ezzel szemben a IV. ötéves terv időszakában - 1971-75 között - már 24 millió m-*. Töltéseink jelentős része már kellő biztonságot ad, egy részének további erősítése folyamatban van. Ez azt jelenti, hogy a vízügyi népgazdasági ágazat - az egészen rendkívüli katasztrófa kivételével - önerőből tud védekezni az árvizek ellen. Emellett azonban árvízvédelmi műveink és környezetünk felülvizsgálata, komplex hidrológiai, talajmechanikai, szociális és közgazdasági szemlélet alapján még igen sok további teendőt igényel. 3.2 A2 árvízkárcsökkentés módszerei 3.2.1 Az árvízkár eltűrése beavatkozás nélkül, illetve a károk csökkentése árvíztűrő építmények létesítésével, vagy helyi jellegű beavatkozással Az árvízkárok csökkentésének legegyszerűbb módja az, amikor az ember tudomásul veszi, hogy az a terület, melyen gazdálkodik, időnként víz alá kerül. Ezzel alkalmazkodik a természet rendjéhez és igyekszik olyan gazdálkodást folytatni, amelyben az árvizek a lehető legkisebb károkat okozhatják. Ennek a megoldásnak iskolapéldája az, amelyet az egyiptomiak - már évezredekkel ezelőtt - a Nílus völgyében alkalmaztak, a Nílus árvizeit a mezőgazdasági termelés szolgálatába állítva. E módszer alkalmazásáról ma már csak olyan területeken lehet szó, ahol külterjes gazdálkodást folytatnak, jelentős ipar és település nincs, így tehát más módszerek alkalmazása még nem gazdaságos. Ha az árvízi elöntés magassága nem túl nagy, és az árvíz időtartama nem hosszú, árvíztűrő épületek építhették az árvíz járta területekre. A legrégibb és legegyszerűbb mód a házak cölöpökre, újabban megfelelően alapozott oszlopokra való építése. Megoldást jelent szállítható faházak építése is, melyeket az árvíz idejére egyszerűen kiszállítanak az ártérről. De ezen egyéni megoldások helyett alkalmazható kollektív is, amikor kisebb-nagyobb közösség (település) veszi körül gáttal lakóhelyét, épületeinek és kertjeinek védelmére. Ez a védekezési mód az egységes folyó menti árvédekezés bevezetése előtt gyakori és szokásos volt. Természetesen a körgáttal bezárt területekről gondoskodni kellett az összegyülekező csapadékvíz és a beszivárgó víz elvezetéséről, és meg kellett oldani az árvíz ideje alatt az emberek és állatok élelmezését. Az egységes gátrendszerek kiépítésével a régi körgátak másodrendű védővonalakká váltak, de mint alvó gátak elöregedtek, a mezei állatok átfurkálták, 135
