Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
Belvizöbl'özeteink jelentős részénél a főművek vízszállító kapacitása lehetővé tenné a belvizek sokkal gyorsabb levezetését, ha a területről a vizek gyorsabban jutnának be a főművekbe. Ezt azonban akadályozza az üzemi levezető hálózatok kiépítetlensége, vagy üzemeltetésük, fenntartásuk elha nyagolt volta. Sok helyen a főművek vízszállító kapacitásának növelése az üzemi vízrendezések jelentős fejlesztése nélkül nem indokolt. A külterületeken és a belterületeken a vízrendezési méretezés alapja egyaránt az előírt valószínűségű fajlagos elvezetendő vízhozam meghatározása, de annak nagysága jelentősen eltérő. Az üzemi vízrendezésnek célja a lehetőség szerinti maximális csapadék-helybentartás és hasznosítás, hiszen a növények víztűrő képessége néhány nap is lehet, a bel területeknél viszont elöntés nem engedhető meg, ezért a g [1/s ha] érték az előbbinek többszöröse. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a települések melletti, befogadóul szolgáló vízelvezető- (belvíz-) csatornák el tudják-e vezetni ezt a nagy vízmennyiséget, illetve a települések közelében alkalmas tározási lehetőség található-e. "Belvízrendszereinkben a levezető hálózati elemek fel- építettsége "felső vezérlésű". Ez azt jelenti, hogy az üzemeltetés egységét a főművet kezelő irányító tevékenysége biztosítja. Egy-egy belvízrendszer üzemeltetésének irányítója át sem tekintheti a táblaszintű kistérségi problémákat. Irányítói tevékenységét a minimális nagytérségi kárra és üzemeltetési költségminimumra való törekvés határozhatja meg. A nagytérségi érdekeket az szolgálja, hogy az összefutó felszíni vizeket az elborított területek gazdasági értékének sorrendjében vezetik el. A ma már nagymértékben kiépített főműhálózat az üzemeltetés rendjének több változatát teszi lehetőve. A döntéselőkészítő számítógépes programok lehetőséget adnak a legkedvezőbb változat megválasztására. A különböző rendű vízszállító elemek kölcsönhatásában felső vezérlés esetén a tábla a sor végén áll. A mély területek hasznosításában belvizes időszakban a termelőknek vízborítással kell számolni. "Alsó vezérlés" esetén válik a tábla a lánc első tagjává. Minden hozzá csatlakozó vízszállító elem teljesítőképességét és feladatát a táblaszintű vízgazdálkodás igényei határozzák meg. A magasabb rendű hálózatnak a táblákról le- folyó vizeket folyamatosan fogadniuk kellene. Rendkívüli esetekben ez a vezérlés sem tekinthet el a nagytérségi érdekektől, az üzemközi és főművek vízszállító képességétől, ekkor ideiglenes tározókban (gyepterületen) kell a vizet visz- szatartani. Míg a felső vezérlésnél a terepadottságok spontán jelölik ki az átmeneti tározódás (elöntés) helyeit, addig alsó vezérlésnél az átmeneti tározásra kijelölt vésztározók helyének meghatározásánál a mezőgazdasági termelés szempontjából fogalmazott kedvező megoldás érvényesüljön. A nagytérségi hálózatot üzemeltető számíthat arra, hogy a teljes hálózat üzemeltetésének egysége végett a gazdasági 103
