Lipták Ferenc (szerk.): Mezőgazdasági vízgazdálkodás tervezési segédlet és útmutató (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
2. Ijjas István: Felszíni vízelvezetés
2.735. A csatornák fenékvonalának meghatározása Ha a méretezés elvégzése után az egyes szelvényekben adódó vízmélységet a tervezett viz szinttől lefelé felmérjük, megkapjuk a fenék mélységét az illető szelvényben. Ha állandó sebességű permanens vizmozgást feltételezünk (tehát azt, bogy a következő méretezett szelvényig a csatorna vízhozama állandó), a fenékvonalat úgy kapjuk, hogy a vízmélység lefelé történő felmérésével adódott pontból párhuzamost huzunk a tervezett vizszinttel. Ha minden szakaszon behúzzuk a viz szintvonalat, lépcsős fenékvonalat kapunk. (Minden méretezett szelvénynél egy-egy lépcsővel.) Ha az esés az alsó szakaszon nagyobb, az is előfordulhat, hogy bár a vízhozam nő, a fenékmélység kisebb lesz. A lépcsők helyén fenéklépcsőt, vagy surrantót kellene építeni, azonban tekintettel a síkvidéki vízelvezető csatornák kis esésére a helyes megoldás az, ha a fenékesést úgy tervezzük be, hogy lépcsők nélküli folytonos fenékvonalat kapjunk (a lépcsőket kiegyenlítjük). A kiegyenlítés elvégzéséhez feltétlenül szükséges az, hogy a tervezett fenékvonal következtében kialakuló változó sebességű permanens vizmozgást, illetve a kialakuló felszingörbét magunk előtt lássuk mert csak igy tudjuk újabb számítások nélkül eldönteni, hogy az uj fenékvonal nem csökkenti-e nagymértékben a biztonságot. Az ehhez szükséges hidraulikai szemlélet kialakításában a későbbiekben bemutatott módszer segítséget nyújt. A fenékvonal meghatározására a 7. és a 19 a-c ábra mutat be néhány példát. A kiegyenlítésnél arra kell ügyelni, hogy a biztonságot ne csökkentsük és a földmunkát se növeljük nagymértékben. 2.736. A csatornából kiemelt föld elhelyezése A kiemelt földet deponálni és a depóniát rendezni kell. A depöniák kialakításával a jegyzet részletesen foglalkozik. Itt csak néhány megjegyzést kivánunk tenni ezzel a kérdéssel, kapcsolatban (J. 2.36.). Sok vitára ad alkalmat a gyakorlati életben a depóniák és a gátak összetévesztése. Mezőgazdasági üzemek gyakran indítanak keresetet a vízügyi szervekkel szemben olyan elöntések esetében, amikor a depóniák nem tudják visszatartani a mederből kilépő vizet. A mérnököknek rá kell mutatniuk a depónia és a védőtöltés közötti lényeges különbségre és arra, hogy nagyon gazdaságtalan lenne minden depóniát védőtöltésként kialakítani. Egy felszíni vízelvezető csatorna mellett évekig nem terítették el a depóniát. Amikor az er-------------------méretezés eredményeként re vonatkozó rendelkezés megjelent éa az előa őódó fenékvonal írást érvényesítették, az elterítés a szabályok—------------------O. tervezett fenekvonot nak megfelelően megtörtént. Néhány hónappal ezután a. csatorna kiöntött. Hosszú pereskedés 2/19. ábra kezdődött, amibe a rádió és a televízió is bekapcsolódott. Mindez elkerülhető lett volna, ha már az előzetes szakértői bizonyítási eljárás során minden vízügyi szakértő egyértelműen megállapítja: ahhoz, hogy a depónia védtöltésként szerepeljen, meg kell erősíteni és a célnak, megfelelően kiképezni. A kérdéses esetben ez gazdaságtalan lett volna, ha nem terítik el a depóniát, akkor sem lett volna hivatott a kiöntés megakadályozására. Egyes csatornák, illetve csatornaszakaszok esetén a depóniát valóban meg kell erősíteni; igy például a külvizcsatomák magasvezetésü szakaszain, vagy a mélyedéseken áthaladó csatornák esetében (10. ábra). Ezeket a töltéseket ázonban tulajdonképpen nem nevezhetjük depóniának, hanem védtöl- tési, védgát, gát elnevezést kell használni. Az évközi rajzfeladat hossz-szelvények mellékletén (2.137. pont) a csatornák mintakeresztszelvényét, is meg kell rajzolni a depóniarendezés bejelölésével. e)- 64 -
