Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

8. A Balaton-vidék fejlődése 1945 óta. Eredmények és feladatok

8. A Balaton-vidék fejlődése 1945 óta. Ered menyek és feladatok ,Mintha az egész múlt szunnyadna, s álmában Föl •— fölvillognának a jövő csodái Új nemzedék jár itt, ki jól tudja, látja Mit lehet a roppant parlagból csinálni!" (Endrődi Sándor) Történeti áttekintésünkből kitűnik mennyire megváltoztak a vízügyi tevékenység célkitűzései, alapelvei a szabályozás kezdetétől a vízgazdálkodással szemben támasztott mai követelmények kialakulásáig. A vízügyi tevékenységet még századunk első felében is általában a XVIII—XIX. századi „passzív vízgazdálkodás" szemlélete vezette: az elsődleges cél a vizektől való szabadulás volt. Ennek az elvnek az alkalmazása a Balaton esetében azonban különösen és korán problematikussá vált. A lecsapolás a balaton-melléki területek mezőgazdasági hasznosítását szolgálta, s ehhez társult a Déli Vasút védelme a tó magas vízállásából adódó jég- és erózíos-károk ellen, A kialakuló üdülőtelepek igényei viszont már bonyolultabbak voltak: a települések a talajvízszint csökkentését, a fürdési igények pedig a tó vízszintjének tartását kívánták. A kialakuló hajózás feltétele ugyancsak a viszonylag magas és állandó vízszint fenntartása. (A fejlődést, sajnos, igen kevéssé befolyásolta az egyre csökkenő jelentőségű halászat, mely a jó ívóhelyek biztosítása végett ugyancsak a magasabb vízszint fenntartásában lett volna érdekelve.) Az üdülőtelepek fejlődése az őstelepülések és a part, illetve a vasút és a part között indult meg, s ahogy növekedtek, úgy szorultak egyre alacsonyabb terepszintre. Az építkezéseknél azonban nemcsak a területfeltöltésre nem gondoltak, hanem a kellő körültekintést is elmulasztották. így az új telepeket — mint láttuk — nemcsak épületkárok sújtották, hanem a partelhabolás is veszélyeztette azokat. Ebben a sorrendben jelentkeztek 1863-tól kezdve előbb a vízszintszabályozás, majd az egymás után épülő kikötők korszerűsítésének és üzemelésének biztosításával járó teendők — és a partvédelem feladatai. Az ellentétes érdekek tették szükségessé, hogy a századfordulón különválasszák a mezőgazdasági lecsapolások kérdését és a tó vízszintjének szabályozását, s a lecsapoló csatornák vizét szivattyúkkal emeljék át a befogadóba. A felszabadulás után, az ország társadalmi átalakulásával és gazdasági fejlődésével természetesen a Balaton fejlesztésével kapcsolatos igények, s ezzel együtt a terület vízgazdálkodási feladatai is megváltoztak és megnőttek. Bár az újjáépítés és a feszített iparosítás sokáig lekötötte az ország gazdasági erőit, s a Balatonnak nem sok jutott belőlük, az 1945 utáni társadalmi-gazdasági változások megteremtették a Balaton közkinccsé tételének feltételeit — s tervszerű fejlesztésének lehetőségét és szükségességét is. Előbb a dolgozó tömegek szervezett üdültetésének biztosítására irányuló igények terelték a figyelmet a Balatonra, — anélkül, hogy ennek kihatásait,