Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

8. A Balaton-vidék fejlődése 1945 óta. Eredmények és feladatok

az ezzel járó rövekvő feladatokat pontosan fel lehetett volna mérni. Hamarosan kitűnt, hogy a Balaton-vidék lehetőségeinek hasznosítását leginkább a terület vízellátásának és csatornázásának, az országos átlagnál is alacsonyabb szintje korlátozza. Mikor pedig az 1950—60-as évek fordulóján fellendülő idegenforgalom is felfedezte a Balatont, igényeinek nemzetközi színvonalú kielégítése különösen sürgetővé tette ennek az elmaradottságnak a felszámolását. Szükségessé vált tehát a terület vízgazdálkodási igényeinek, lehetőségeinek és feladatainak pontos felmérése — és a növekvő társadalmi igények korszerű kielégítésének megtervezése. Ä Balaton vízgazdálkodásának eredményei és feladatai A vízgazdálkodás fejlesztésének irányelveit, megoldási lehetőségeit, térbeli elosztását és időbeli egymásutánját először a Balatonvidéki Területi Vízgazdálkodási Keretterv (TVK)

48 foglalta Össze,* s a feladatok végrehajtására az Országos Vízügyi Hivatal (akkor OVF) vezetőjének 19/1960. sz. utasítására létrehozta a Balatoni Vízügyi Kirendeltséget. A TVK megállapítja, hogy ,,a Balaton és közvetlen környéke fejlesztésének irányát az üdülési és fürdőlehetöségek biztosítása szabja meg, míg a Balatontól délre eső területek belterjes mezőgazdaságát, az északi part köves hegyoldalain a szőlő- és gyümölcskultúrát kell fejleszteni". „Elsőrendű feladatként valósítandó meg a lakosság jó ivóvízzel való ellátása és a part közművesítése". Kimondja, hogy ,,A Balaton elsősorban az üdülést és idegenforgalmi célokat szolgál . . . ezért a Balatonmente ipartelepítésre nem alkalmas". ,,A fürdőtelepek kialakítása, ... a partszabályozás fejlesztésének terve ... a kulturált üdültetés célját szolgálja. Az elhabolás által legjobban veszélyeztetett déli part védelmét a 20 éves tervidőszakban okvetlen meg kell oldani." „Védeni kell a fürdőéletet, a hajózást, a halászatot és minden egyéb a Balatonnal összefüggő vízhasználatot a túlságosan alacsony, vagy a megengedettnél magasabb vízállás veszélye ellen is. A vízszint szabályozásának feltétele az előrelátó, céltudatos zsilipkezelés és a Sió vízemésztő képességének növelése . . ." Felmérve a vízügyi szolgálatra nehezedő felelősség teljes súlyát, lényegében tehát már a TVK is azt az álláspontot képviselte — bár ilyen határozott megfogalmazásra még nem került sor — hogy a Balaton vízgazdálkodásának fejlesztése minden Balatonfejlesztési program alapja . . . Az idők folyamán, mint láttuk, 16 hajókikötő és 2 kompkikötő épült, de korszerű strandja még 1958-ban is alig néhány üdülőtelepnek volt. Pedig üdülési és idegenforgalmi szempontból ezek jelentősége még a kikötőknél is nagyobb. Az első feladat tehát a strandok kiépítése és a csatlakozó partok rendezése volt. A következő időszak teendője a növekvő idegenforgalom által életrehívott új létesítményekhez: a szállókhoz, a motelekhez (1958-tól) és kempingekhez tartozó parkok és sétányok kiépítése, azok közműves ellátása volt. E feladatokat pedig úgy kellett megoldani, hogy a sürgető szükségletek hatására létesített közművek később gazdaságosan bekapcsolhatók legyenek a terület távlati igényeit kielégíteni hivatott nagyobbszabású regionális művek kooperáló rendszerébe. * A Balatonvidéki TVK, a terület megalapozott, egységes és harmonikus fejlesztése érdekében, a balatoni üdülőövezeten kívül természetesen felöleli a Balaton vízgyűjtőjét is.