Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

7. A Balaton és a Balaton-vidék 1863-tól 1944-ig

29. ábra. Az egykor legendás hírű balatoni halászatnak ma már csak emléke él . . . (egykorú rajz)* kezdett válni, A sporthajók száma ma már jelentősen meghaladja az ezret és a minősített versenyzők száma pedig ennek sokszorosa. A hajópark növekedése miatt ma már annak elhelyezése a nagy kikötőket tehermentesítő külön sporthajókikötők építését teszi szükségessé. Halászat a Balatonon A Balaton halászatának hanyatlása, halállományának csökkenése a civilizációs fejlődés negatív következményeinek jellegzetes példája. A berkek lecsapolásával, a fokok elzáiásával a tó elvesztette természetes jó ívóhelyeit, s ezeknek a — már Széchenyi által javasolt— mesterséges pótlása elmaradt. Ugyanakkor a közlekedés fejlődésével megjavult értékesítési lehetőségek valóságos rablóhalászatot fejlesztettek ki.

47 így a századforduló mentési törekvései ellenérv) századunk derekára a tó egykor híres halállománya nemcsak hogy elveszítette korábbi gazdasági jelentőségét és hírét, hanem még az üdülők ellátására sem képes. Csak napjaink vízgazdálkodási törekvéseinek biztató kezdeti eredményei ígérnek változást és új fellendülést. Azonban halászat helyett inkább csak a sporthorgászat újjáéledésének lehetünk a tanúi, s a szerencsés horgász is ritkán számíthat fogasra, hanem legfeíj-ebb a betelepített, „importált" — angolnára . . . * Az úgynevezett „látott hal", a rajokban vonuló garda őszi halászata a múlt században.