Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

7. A Balaton és a Balaton-vidék 1863-tól 1944-ig

25. ábra. A siófoki strand az 1880-as években (egykorú metszet) dik) színházzal, — sőt lóversenypályával. (Ez utóbbiak azóta — megszűntek.)

41- 42 Vasútállomásként indult fejlődésnek Szántód* és Boglár is, sőt a vasút kedvező hatását még Keszthely is megérezte, jóllehet állomása Szentgyörgy volt. Keszthelyen létesült az első igazi balatoni fürdő: a Sziget-fürdő, melynek hatására megjelentek a parti villák és szállók is. (Állandó kikötője viszont csak 1892-ban épült.) A déli part második kikötője 1879-ben Fonyódon, a harmadik pedig 1890-ben Bogláron épült. A Festetich uradalom egykori középpontjának, Berénynek, fejlesztését 1881-ben kezdte el új tulajdonosa, a Hunyadi-család, a magasparton épített kastéllyal és környékének parcellázásával. Egy évtized múlva pedig már saját hajót és kikötőt tartottak fenn, nemcsak magánhasználatra, hanem vendégeik kedvéért is. (Ez volt egyébként az egyetlen magángőzös és kikötő a Balatonon.) Ugyancsak a Hunyadi-család parcelláztatta a századfordulón Szemest és Szárszót. Az északi part üdülőhelyeinek fejlődése egy gazdasági krízishez, az 1875-ös filoxárajárványhoz, kapcsolódik. A tönkrement szőlősgazdák nagy része nem volt képes szőlejét felújítani, s ez megnövelte a telek- illetve ingatlankínálatot. Hunfalvy János 1886-ban megjelent földrajza a somogyi partvidéket még mint „majdnem egészen puszta és néptelen" területet jellemzi. E megállapítását azonban némi fenntartással kell fogadnunk, hiszen Siófok, Szántód, Boglár, valamint Fonyód és Berény ekkor már fejlődésnek indult üdülőtele* A tulajdonos Tihanyi Apátság ezzel a feltétellel engedte át a vasútépítéshez szükséges területet.