Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

7. A Balaton és a Balaton-vidék 1863-tól 1944-ig

2ó. ábra. Fürdőélet a száladforduló első éveiben Balatonföldvárott pek, s közülük Siófoknak, Boglárnak és Fonyódnak nemcsak vasútállomása, hanem kikötője is van. Balatonföldvárt Széchenyi Dénes fejlesztette üdülőhellyé az 1880/90-es években. Ugyanekkor alakult ki Lelle fürdőtelepe is, amiben Szalay Imrének és az általa berendezett szálló állandó vendégeinek, nyakas függetlenségi körének, a „Leilei Magyar Köztársaságnak" volt döntő szerepe. A településfejlesztő vasút viszont korán a fejlődés fékjévé vált: a legolcsóbban megszerezhető területeken, a gazdaságilag hasznosítatlan parti turzáson épült vonal a legtöbb helyen csak keskeny és alacsony sávot hagyott a pálya és a tó között, amely kevéssé vol't alkalmas a beépítésre. (Aligán, Világoson, Zamárdin pl. 1,00—1,50 m-rel volt csak a „0" pont felett.) Az úttörők még viszonylag magasabb partokon alakíthatták ki az üdülőtelepek magvát (Siófokon átlag 2,50, Bogláron 2,40, Fonyódon 2,00, Földváron 1,90, Lellén 1,60 m-rel a „0" pont felett), de a később jöttek már egyre alacsonyabb területekre szorultak, amelyek kellő feltöltésére a Balaton-szabályozás látszólagos sikerei — az 1880/1900-as évek száraz periódusa —• idején nem is gondoltak. A helyi viszonyokkal nem ismerős betelepülők a konjunktúrát kihasználó telekspekuláció áldozataivá váltak: az alacsony szinten épült nyaralók nemcsak a talajvízszintingadozás, sőt 1916-ban a tó tartósan magas vízállása miatt szenvedtek károkat, hanem a telkeket a parterózió, a „partelhabolás" is veszélyeztette. 10,0 + 5,0 M ^£ t2A m +5,0 +JJL IW +JA o -Jâ. m o ; 2 3 < j 27. ábra. A Balaton első partfeltöltési terve — 1916-ból