Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)
6. Vízszabályozások a Balaton térségében a XIX. század derekától
nincs annyi vizfölöslege, hogy a Sió-völgy természetes esésének felhasználásával megásott nyílt csatornát a hajózásra szükséges mélységben folyó vízzel táplálhatnánk! c) A zúgó kezelésére és ellenőrzésére megbízható szakértők a helyszínen készítsenek utasítást, ami világos és bárki által ellenőrizhető legyen és nem a Sió-mederben álló vízrovás szerint, hanem a táblák állásaiból." Vagyis a rendelet a vízháztartási mérleg alapelveinek megfelelően előírja a legmagasabb májusi vízszint kísérleti megállapítását, mellőzi a Sió hajózhatóságának biztosítására vonatkozó igényeket és végül — utasítja a kir. biztost, hogy szakértők bevonásával, új világos és félreérthetetlen zsilipkezelési szabályzatot dolgozzon ki. Az új, hivatalos zsilipkezelési szabályzatot 1868. december 31-én léptették életbe. Ez a ,,0" vízszintet már nem célnak, hanem csupán a megengedhető legkisebb vízállásnak tekintette, s májusra ehhez viszonyítva minimálisan 32 cm magas tartalékvíz gyűjtését írta elő. Az engedélyezett vízeresztés a valóságban alig éreztette a hatását a vízállásra, azonban a csapadék és párolgás arányának kedvező alakulása miatt az 1870-es évek végéig nem okozott gondot. Ekkor azonban — az 1878—1883. közötti esős periódusban — a víz erősen megenelkedett: -(- 195 cm-rel tetőzött, s két és fél éven át nem is süllyedt -(-140 cm alá. A kérdés tanulmányozásával Kiszely Károly középítési felügyelőt bízták meg, aki — mai szemmel nézve bizony még szegényes, de a korábbiakhoz képest számottevő — hidrológiai és meteorológiai adatanyag alapján gondos és körültekintő, s a későbbi tapasztalatok által is teljes mértékben igazolt helyzetelemzést és javaslatot adott. Világosan felismeri minden baj okát: a Sió-meder és zsilip elégtelen vízemésztését, s javasolja annak 48 m 3 /s-ra való bővítését (ami a korábbinak csaknem ötszöröse!) •— mert csak ez teszi lehetővé a Balaton-vízállás kívánt határok között tartását. Terveket készített a mederszelvényekre és a zsilipre, s ennek megfelelő zsilipkezelési szabályzatot dolgozott ki. Körültekintő tervezetében a ,,0" vízszint ugyan még szerepel, mint megengedhető legkisebb vízállás, azonban a vízeresztést már +46 cm-nél eltiltja. Felismeri ugyanis a tartalék-vízkészlet jelentőségét és felső határát +95 cmben állapítja meg, mint amely még nem veszélyeztet semmilyen é:deket. Javaslatának felhasználásával készült — elgondolásaitól némileg eltérő alakban — az 1888. március 13-i kezelési utasítás, amely lényegében egészen 1940-ig érvényben volt: 1. a szabályszerű legalacsonyabb vízszint 0 cm, 2. a szabályszerű legkisebb tartalék 20 cm, (46 cm helyett!) 3. a szabályszerű legnagyobb tartalék 50 cm, 4. a szabályszerű legmagasabb vízszint 95 cm. A szabályzat — a gyakorlati igényeknek megfelelően — hónapokra bontva is megadta az előírt vízállás-értékeket. 32 Az előírás önmagában természetesen keveset változtatott a helyzeten, s a tervezett vízállás — a szabályozási módszerek további finomítása ellenére is — csak az átlagosan kedvező vízjárású években volt tartható, hiszen a vízszint-szabályozás előfeltételének a Sió-meder bővítésének megvalósítására csak részben és igen lassú ütemben került sor. 1893-ban Hekler Károly tervei alapján új zsilip épült 50 m 3 /s emésztő-
