Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

6. Vízszabályozások a Balaton térségében a XIX. század derekától

21. ábra. Az 1891-ben épült — Hekler-féle — Sió-zsilip képességgel, 2X7 m-es, s egyenként 4—4 táblára osztott nyílással.* A tervező által előterjesztett három alternatív megoldás közül, a legolcsóbbat fogadták el. így a javasolt hajózózsilip nem valósult meg s csak a későbbi fejlesztés lehetőségeit biztosították egy 8 m széles zsilipkamra felső főjének alapozásával,

33 A Sió-meder bővítésére 1897—1902 között került sor, de a javasolt 48 m

3

/s helyett csak 24 m

3

/s emésztőképességgel, ami azt jelentette, hogy a zsilip vízleeresztő kapacitása 50%-ban kihasználatlan maradt. A meder további szükséges bővítésének lehetőségeit később az 1908:XLIX. te, a víziútfejlesztés távlati munkaprogramja biztosította. Ennek alapján indult meg ismét a munka 1912-ben, amit azonban a világháború kitörése megszakított, s így Kiszely terve végül is csak 1934-re valósult meg. Időközben a gyűjtött megfigyelési adatok a zsilipkezeiés pontosabb szabályozását és a növekvő biztonsági igényeket kielégítő körültekintőbb tervek készítését tették lehetővé. A vízszintszabályozási törekvésekkel kapcsolatban érdemel említést Erdős Ferenc

35 és Józsa László

36 1898/1899. évi vitája. Az előbbi — átmeneti megoldásként — a vízszintszabályozás finomítását (az előrejelzés tökéletesítését, a matematikai módszerek alkalmazását) * Az új zsilip a régi főzsiliptől mintegy 165 m-re délre, a Balatoni Vízügyi Kirendeltség mai épületével körülbelül egyvonalban épült.