Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

6. Vízszabályozások a Balaton térségében a XIX. század derekától

20. ábra. A Balaton vízállása 1863—1972 között — és az előírt vízszintek a légi csapadékokkal (C) együtt hoznak, úgy, hogy ha a Balatonból semmi víz nem folyna ki (L), a víztükörnek nyáron az elpárolgás miatt apadni (— vízkészletváltozás: K) kellene." így szövegeződött meg tehát — kellő mérési adatok hiányában — a tó vízháztartásának egyenlete, amelyet matematikai alakban a következőképpen írhatunk fel: (C + H) - (P + L) = K A felismerés konzekvenciáit megfogalmazó rendelet pedig így szól: ,,a) e jövendő magas vízállás vonala, melyen a Balaton víztükrének évenkint, május elsején állni kell, a siófoki vasúti hídnak egy kövébe vésett állandó jeltől függélyesen mérve 11 '/;• lábbal alantabb esik. Ezen megállapítás egyelőre 5 próba éven át lesz alkalmazandó, mely idő alatt biztos adatok gyűjtendők arra nézve, hogy a tervben megállapított alacsony víz a nagy apály vonalához képest hová esik, s hová a magas víz vagy áradat vonala? b) Ami a siófoki zúgót illeti, a Sió-csatorna hajózhatósága tekintetében egészen mindegy, hogy áll a zúgó vagy sem, mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a Balatonnak