Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

6. Vízszabályozások a Balaton térségében a XIX. század derekától

A BALATON £S SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA VONATKOZÓ VÁZLATRAJZ » s*JZ3Íű» anijt. iuiizisii.il> utuuruuiunt 19. ábra. Az első Sió-zsilip és a torkolati művek tervrajza* dosítva — egészen 1865-ig tartott. A töbször megszakított munka elhúzódása miatt a már elkészült, de közben feliszapolódott szakaszokat ismételten ki kellett ásni. A hosszas huzavona oka, mint ismeretes, egyrészt az, hogy a vízgyűjtő nagymértékű felületi eróziója miatt a Zala rendkívül hordalékos, másrészt pedig az alig 7000 holdas érdekeltség tagjai nem tudtak megállapodásra jutni a terhek viselésében. Szalós Mihály egy későbbi, 1874. évi terve elsősorban azt célozta, hogy a vízgyűjtő rendezését a felső szakaszon kezdjék a talajerózió csökkentésével — azonban tervének éppen ezt a részét hagyták figyelmen kívül. Jóllehet a munkálatok hatása nem volt kielégítő, sőt később — mint látni fogjuk — bizonyos vonatkozásban károsnak is bizonyultak, lényegesen megváltoztatták a Zala-völgy képét: a víz és ezzel együtt a lápterület szintje is 1—1,5 m-rel lejjebb szállt, a korábbi posványos berkek, időszakosan használható vizes rétek helyét fokozatosan rétek, réti legelők foglalták el. (Igaz ezt az eredményt csak a későbbi, 1874—1894 közötti, kiegészítő munkák biztosították.) - —A kezdeti, vélt sikerekben a Balaton 1863. évi vízszintleszállításának és főleg a 60-as évek általános aszályának volt döntő része. A későbbi esős periódusok vízborításának tartósításában viszont a fenékpusztai Festetics-töltés duzzasztó és a Balaton visszaduzzasztó hatása egyaránt közrejátszott. * A Türk György tervén alapuló Klein—Botka-féle torkolati művek 4667. évi helyszíni felvétele.