Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

6. Vízszabályozások a Balaton térségében a XIX. század derekától

A vízimunkálatok alakulása, változó fellendülése és hanyatlása — kellő tapasztalatok és megfelelő tudományos alátámasztás hiányában — a Balaton térségében is sokáig a csapadékos és aszályos periódusok váltakozásának függvénye volt. Az 1850-es évek első felében a bőséges csapadéknak volt köszönhető, hogy a Balatonszabályozás kérdése nem került le a napirendről. De alig kezdődött meg az igen „józan" és takarékos keretek között tervezett munka — újabb száraz évek következtek s mindenjá megnyugodott a kezdeti eredményekben. — Az évtized végén kezdődő aszályos periódusnak a rovására írható az is, hogy a Déli Vasút építéséhez kellő körültekintés nélkül fogtak, ami igen károsan befolyásolta nemcsak a vízszint-szabályozási törekvéseket, hanem az üdülőtelepek kialakulását is. A Sió-zsilip és szerepe a Balaton szabályozásában A Déli Vasút építését 1858-ban rendkívül alacsony vízállásnál kezdték meg, általában közel a vízhez, a legolcsóbban megszerezhető parti sávon, az őstelepülések és a tó közötti turzáson, mely gazdaságilag haszosítatlan volt, de alapozási szempontból elfogadhatónak látszott. Az alacsony vízállás miatt azt hitték, hogy takarékoskodni lehet a feltöltéssel, s a pálya számára elegendő biztonságot nyújt a maximális vízszint feletti 88 cm-nyi magasság.* A vízállás azonban 1860/61-ben megközelítette a maximumot s a hullámverés sok helyen megrongálta a pályatestet, amelyet 1:3 rézsűhajlású kőburkolattal kellett megerősíteni. Még nagyobb károkat okozott az 1862. évi tavaszi jégzajlás amely helyenként kétméteres, sőt annál magasabb jégtorlasszal támadta a vasúti töltést. Ekkor határozta el a társaság, — a vízszint további emelkedésétől való aggodalmában, — hogy lépéseket tesz a Sió és a Balaton szabályozására . . . így jutott a tószabályozás régóta vajúdó kérdésében fordulatot hozó szerephez a Déli Vasút. Ami a helyi nagybirtokosoknak — érdekellentéteik miatt — sokáig nem sikerült, azt az osztrák tőkés érdekeltség szinte egyik napról a másikra kiharcolta. Fellépésére az udvari kancellária teljhatalmú kir. biztost küldött ki ifj. Zichy Ferenc* személyében az érdekeltek összefogása és a feladat megoldása érdekében. Zichy a Füreden 1862. június 17-én és augusztus 28—30-án tartott tárgyalásra a korábbi érdekeltségeken, a társulatokon és a kezdeményező Déli Vaspálya Társaságon kívül a Balatoni Gőzhajózási Társaság képviselőit is meghívta. A ,,tanácskozás" merő formalitás volt: az érdekelteket kész helyzet elé állították. Klein Károly vasúti és Botka László sióberki társulati mérnök közös tervét felsőbb helyen már nemcsak elfogadták, hanem az udvari kancellária 1862. július 29-én az utasítást is kiadta annak végrehajtására. Még kirívóbb volt a terv választmányi jóváhagyásának formalitása, hiszen a munkálatokat az építési vállalkozó — Cathry Szaléz — időközben már rég megkezdte, sőt a zsilipet még ugyanabban az évben, 1863. október 25-én ünnepélyesen meg is nyitották. (Siófokon csak a vasútállomás mellett elhelyezett kikötő építésének munkálatai húzódtak át a következő évre.) * Cholnoky Jenő adatai szerint. * A vízszabályozások terén régóta tevékenykedő Zichy-család egyik tagja, a Sárvíz-szabályozási biztos fia.