Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

5. A Balaton és a Balaton-vidék a XIX. század első felében

15. kép. Széchenyi István (1791—1850) Széchenyi István „Balaton-fejlesztési programja" Széchenyi és Kossuth együttműködése a Balatoni Gőzhajózási Társaság megszervezésében

24 25 Csak a kort és a korabeli viszonyokat kevéssé ismerők számára lehet talán meglepő, hogy Széchenyi gazdasági tevékenységében miért kerültek annyira előtérbe a vízügyi kérdések. Aki nyitott szemmel, javító szándékkal nézte a magyar valóságot, annak szembe kellett kerülnie e feladatokkal. Különösen, ha mindez szinte családi örökség volt a számára, és ha külföldi utazásai lépten-nyomon ilyen irányú összehasonlításra késztették. Már az apja, Széchényi Ferenc — legalább annyira példakép, mint szellemi vitapartner — nemcsak a Nemzeti Múzeum alapítója, hanem horvátországi vízszabályozási kir. biztos is. (Könyvtárában gazdag gyűjteménye található a fia fejlődését kimutathatóan befolyásoló gazdasági-műszaki irodalomnak.) így nem tekinthető futó ötletnek, hogy a világot járt, tapasztalt, fiatal Széchenyi már 1822-ben, tehát jóval közéleti szereplése előtt, az első hazai — Bernhard-féle* •— gőzhajózási vállalat támogatója. Egyre tudatosabban szervezett külföldi és hazai „tanulmányútjai" pedig a legfejlettebb nyugati országok gazdasági életének egyre teljesebb (s elméleti tanulmányokkal is alátámasztott) megismerését, a hazai viszonyokkal való egybevetését, s kiáltó elmaradottságunk okainak felismerését szolgálták. Különösen nagy hatással volt rá a holland, belga, angol, francia és olasz, sőt az amerikai és svéd vízi építkezések, valamint a közlekedéstechnikai eredmények (az út-, híd- és hajóépítés) gazdaságfejlesztő szerepének felismerése. * Az első dunai gőzhajó (1817) építőjének, a pécsi Bernhard Antalnak, több éves erőfeszítéssel sem sikerült a rendszeres hajózást megszerveznie.