Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)
5. A Balaton és a Balaton-vidék a XIX. század első felében
Érthető tehát, hogy felfigyel a Sárvíz—Sió—Kapós—Balaton szabályozás eredményeiről szóló országgyűlési jelentésre — amelynek pártfogója József nádor, szervezője pedig Zichy Ferenc. És természetes, hogy az egyik következő, — a Zala szabályozására irányuló, — kezdeményezést maga is támogatja. Nem szegi kedvét Bernhard kudarca sem, hanem ellenkezőleg, maga áll a másik hasonló vállalkozás élére, hogy sikerre vigye. Döntő eredményeket ér el a Duna nemzetközi vízi úttá fejlesztése terén: kiharcolja az al-dunai vontató- és postaút építését, és a Vaskapu-szabályozás megkezdését. Ennek érdekében nemcsak a hajózási társaság mögött álló pénzügyi köröket, hanem egy egész nemzetközi diplomáciai apparátust mozgat meg: akcióegységet teremt a román és a szerb fejedelemmel, s igénybe veszi a kor vezető műszaki szakembereit — Olaszországtól Angliáig . . .* E látszólagos „kitérő" valójában nem az; hiszen csak az előzmények alapján válik érthetővé Széchenyi balatoni kezdeményezésének jelentősége, amit csupán a tájékozatlanság szűkített „a balatoni gőzhajózás megteremtésé"-re. Széchenyi szemében ugyanis a „hajó", mégpedig most már korszerűen: a „gőzhajó", jelkép volt csupán: a haladás jelképe. (Csakúgy mint fél századdal korábban a „Phoenix"!) Jelkép, de egyúttal, realizmusának megfelelően, sokkal több annál: a fejlődés leghatásosabb előmozdítója is a Balatonvidék kimeríthetetlen lehetőségeinek életre keltője . . . Elképzelhetetlen is lenne, hogy Széchenyi, aki évtizedeket áldozott életéből a Duna, nemzetközi vízi úttá fejlesztésére, majd a Tisza-völgy rendezésére — ne figyelt volna fel szűkebb pátriája a Dunántúl közepén elterülő Balaton-vidék rendezésének feladataira is —, ahol még annyi lehetőség hevert kiaknázatlanul! A fő kereskedelmi útvonal a Duna és a partján kialakítandó gazdaságiipari és kulturális központ Buda-Pest fejlesztése, valamint az ország mezőgazdasági fejlődését megalapozó, sőt népesedési tartalékát is jelentő Tisza-völgy rendezése természetesen meg kellett, hogy előzze a Balaton-vidék ügyét, amelynek egészen más szerepet szánt. Felismerte, ugyanis, hogy az országnak egy nemzetközi színvonalú üdülőhelyre is szüksége van, hogy itthon tartsa, sőt hazacsábítsa a külföldre utazó, s birtokaik jövedelmét az ország határain túl elköltő főurakat, s az őket utánzó nemeseket — s egyúttal lehetőséget biztosítson Budapest „hőség- és poraiból" menekülő iparos-kereskedő polgárok számára is a pihenésre, „nyári lakok" építésére.** A „balatoni gőzhajózás" propagálását szolgáló, s a „Kisfaludy" balatonfüredi vízrebocsátása (16. ábra) alkalmára közreadott röpirata* mindezt félreérthetetlenül megfogalmazta. Sőt a figyelmes olvasó előtt egy valóságos Balaton-fejlesztési program körvonalai bontakoznak ki belőle, mely nemcsak évtizedekre határozta meg — közvetlenül, vagy közvetve — a Balaton fejlesztésére irányuló törekvéseket, hanem még ma is, számunkra is elgondolkodtató tanulságokat kínál. 24 * E munka páratlan értékű dokumentumai, a sok — felületes — ünnepi megemlékezés ellenére mindmáig szinte teljesen ismeretlenek maradtak, sőt a kutatás és a publikációs tevékenység közti összhang megteremtésének nehézségei miatt, nagyrészt még ma is azok. *• I m. 10—12. p.
