Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

4. A Balaton a XVIII. században (Az első vízrajzi leírások és szabályozási tervek)

Krieger az elmocsarasodás okát a következőkben látja: 1. a kiliti malomnál (Kiliti és Szabadi között) dugulás van, 2. a lefolyást úszó szigetek akadályozzák, 3. a Tiszta-víz mocsaraival való összefolyás után a folyó eltűnik a láp alatt és csak Hídvégnél bukkan elő (I. Bél M. idézett leírását.) 4» a.,Kapós beömlése alul el van dugulva — és végül 5. az égési völgyön végig a malmok sok akadályt okoznak: Foktól a Sárvízzel való egyesülésnél levő Székelyi malomig fennálló öt malom a víz esését nem kevesebb mint 44 láb 9' és 7"-lal csökke-nti­Krieger a lecsapolással egyidejűleg a Sió hajózhatóvá tételét is tervezte s ennek érde­kében kitérőket és zsilipeket javasolt. Krieger munkáját már Cholnoky helyesen értékelte: a teljes lecsapolás egyszerűen megvalósíthatatlan lett volna. A vízleeresztés szintjének arányá­ban csökkent volna ugyanis a Sió esése, s ezzel emésztőképessége is. (Vagyis a tervezett vízleeresztéshez szükséges emésztés gyakorlatilag nem is biz­tosítható.) „Általában Krieger terve ... az akkori állapot részletes ismertetése miatt . . . értékes" — írja Cholnoky. A terv annak idején azonban nem a felismert irrealitása miatt került le a napirendről, hiszen a hivatalos szakértők ismételten állást foglaltak mellette. Az udvar által elrendelt munka megakadályozásában nagy — és ebben az egyetlen esetben kivételesen: pozitív —• szerepe volt a helyi ellenállásnak, a veszélyeztetett Sió-malmok tulajdonosainak és főleg szak­értőjüknek, Veszprém megye mérnökének, Tumler Henriknek. Bár Turnier szintezési adatai később téveseknek bizonyultak (vagy talán szándékosan félrevezetők voltak?!), nem alapta­lan ellenvéleménye mégis elegendő volt ahhoz, hogy az aggályoskodókat és az érdekeiket védőket egy táborba tömörítse és a terv kivitelét megakadályozza. Akár az akkori gazdasági viszonyokat nézzük, akár a Balaton mai szerepét — igazat kell adnunk Tumler állásfoglalá­sának: sem a vízerőhasznosítás, sem az akkor még nagyjelentőségű halászat érdekeivel nem álltak volna arányban a vízzel borított futóhomok (a Balaton-meder) időszakos szárazzá té­telétől s a csak nemzedékek munkájával hasznosítható lápoktól várható előnyök . . . (Hiszen ezek felhasználása még ma is a jövő feladata!) Végül meg kell említenünk a XVIII. századi mérnöki-térképészeti tevé­kenység méltó zárókövének a Görög—Kerekes-féle atlasznak a helyi vonatko­zású lapjait is. Mégpedig elsősorban a Síéchényi Ferenc megbízásából dol­gozó Nagy József szép Somogy megye térképét, amely az 1790-es évek folya­mán készült. A Krieger-féle felülről erőltetett tervnek is volt azonban egy nagy pozi­tívuma, mégpedig az, hogy bizonyos áttekintésről tanúskodott: nemcsak a ßalatonra és a Sióra, mint a vízgyűjtő fő folyójára, hanem a lényegében összefüggő egészet képező Balaton—Sió—Kapós—Sárvíz vízrendszerre is ki­terjedt. (Ez pedig szintén olyan szempont, amit ma is szem előtt kell tartani!) A vízrendszer utóbb említett részét érintette a XVIII. század egyik legjelen­tősebb megvalósult vízszabályozási terve, amelyet azonban korábban tévesen hoztak kapcsolatba Krieger nevével. Az ugyanis az Eszterházy uradalom sokat foglalkoztatott kiváló mérnökének Böhm (Cseh) Ferencnek a munkája (1763).* * Szaller György: Magyarország földleírásának rövid foglalattya . . . Pozsony, 1796, 22. p.

Next

/
Thumbnails
Contents